Oldal 35 [35]
OCR
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: AZ IFJU WERTHER SZENVEDESEI másodszor a választott otthon ( Wahlheim) és harmadszor a halál (ewige Heimat) alakjában. A szülőváros, a szeretett, meghitt hely a zarándok Werther emlékezetében a reményteli múlt és a sivár, kiábrándító jelen képét is felidézi. Wahlheim is két különböző perspektívában jelenik meg az első, illetve a második könyvben. A három hazának, mint az életben, illetve az öröklétben elért-elérendő célnak és a köztes vándorlásoknak mint a mindenkori elérendő cél utáni vágyódásnak dialektikus ismétlésstruktúrája a következőképpen vázolható fel: I. Haza 1/a: A szülőváros az emlékezés tükrében előtörténetként jelenik meg: Werther gyermekkorát eleveníti fel, amikor az apja még élt. A gyermek Werther sétáinak célja és határa egy hársfa volt. Ez a haza a végtelenre vágyó gyermek múltbéli látószögéből nézve már a későbbi vándorlások motívumát hordozza magában. A fizikai lét gátló határait Werther kedvenc olvasmänyanak (Odüszszeia) hőséhez hasonlóan a végtelen képzelőerő segítségével küzdi le. II. Vándorlás: Werther apjának halála után anyja hátat fordít a szeretett szülővárosnak (haza 1/a), hogy bezárkózzék a Werther számára elviselhetetlen városba. Az úgynevezett aktív élet színtere a város, melyben anyja él, és amelyből Werther a regény elején elmenekül. III. Haza 2/a: Wahlheimban, a választott hazában Wertherre a megérkezés pillanatában látszólagos idill vár. Sétáinak célja ezúttal két hárs, majd később a vadászház, amelyben Lotte él apjával és testvéreivel. Ez e hely a naiv-korlátozott boldogság hona. Werther Lotte iránt táplált szerelme kezdettől fogva bukásra van ítélve, mivel Lotte menyasszony, Werther pedig nem e világi boldogságra vágyik. Werther csak ámítja magát a beteljesülés lehetőségével. Albert fellépésével Wertherben megérlelődik a vándorlás folytatásának gondolata. Ez a vándorlás azonban visszafelé visz. IV. Vándorlás: Werther visszamenekül a gyűlöletes udvari szolgálathoz, egy olyan életbe, mely anyja szerint az igazi aktivitást jelenti. V. Haza 1/b: A szülőváros a jelen perspektívájából Werther számára füstbe ment tervek színtereként jelenik meg. VI. Vándorlás: Werther továbbűzetik vissza Wahlheimba, Lottéhoz. VII. Haza 2/b: Wahlheimban minden megváltozott. Werther mindenben halála előjelét érzi. A beteljesülést jelentő csók után elkezdődik az utolsó vándorút. VIII. A halál mint választott haza/3: Az örök haza elérésének reményében Werther önkényesen megszakítja földi vándorútját, és visszatér az örök Atyához, miközben szerelmét megvalósult egyesülésként a halálba transzcendentálja. Werthert két hárs alatt temetik el. Megkezdődik tehát a végső út, amely a végtelenbe tágítja a távlatot. + 33 e
