Seite 27 [27]
OCR
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: AZ IFJU WERTHER SZENVEDESEI epekedik — ugyanúgy, miként az első könyv elején Werther beteg és lázas gyermeki szívére üdítő és gyógyító írt keres Wahlheimban. A lechzen (epekedik) német ige eredetileg azt jelenti: ,kiszárad" (austrocknen) és ,szomjúhozik" (dürsten), és heves vágyat fejez ki valami után, ami szükséges az életben maradáshoz - többnyire víz vagy egyéb hűsítőszer után." Az idézett szövegrész logikusan folytatódik, de a folytatás szöges ellentétben áll az idézettel: , A legnyugtalanabb csavargó is így vágyik végül vissza a hazájába, és kunyhójában, hitvese kebelén, gyermekei körében, az ő életük fenntartásának munkájában találja meg azt a gyönyört, amelyet a nagyvilágban hiába keresett." A különbség egy csavargó és Werther között csupán annyi, hogy Werther a házi nyugalom gyönyörét soha nem találhatja meg, illetve vágyakozásként fogja előrevetíteni a halál utáni létbe. Ugyancsak erre a wertheri gondolatra utal Lotténak korábban már idézett megjegyzése: , Attól tartok, a lehetetlenség fűti annyira a vágyát, a lehetetlenség, hogy a magáévá tegyen." Werthert a lelki szeme előtt lebegő, mindenkori cél csak addig izgatja, amíg el nem éri, amíg nem , birtokolja" azt. A mindenkori jelen (a most, a lehetséges megvalósulásának, a távoli cél elérésének) pillanatában a múlt egykori jelenként tűnik fel, ami az akkor még beteljesülő jövő reményével (derengő egész, lehetséges) kecsegtetett, de utólag minduntalan sikertelennek bizonyul: Ott álltam a hárs alatt, mely egykor, gyermekkoromban, célja és határa volt sétáimnak. Milyen változás! Akkor boldog tudatlanságban kivágyódtam az ismeretlen világba, ahol annyi táplálékot, annyi élvezetet reméltem szívem számára, amennyi betöltheti és kielégítheti sóváran röpülő lelkemet. Most visszatérek a nagyvilágból — ó, barátom, hány füstbe ment reménnyel, hány romba dőlt tervvel!" — így kiált fel Werther szülővárosába érkezvén. A reményteli jövendő mindig kiábrándító jelenné lesz, és ez a jelenben meghiúsulttá vált tervek fájdalmas emlékképeként gyötri a hőst. Werther a mű elején kijelenti, hogy megszabadul múltjától: , fogom élvezni a jelent, és ami elmúlt, legyen számomra elmúlt", csakhogy képtelen erre, és az üdvösséggel kecsegtető, jövőbe vetett hittel minduntalan a még ifjabb vagy a gyermek Werther jelenkorához tér vissza, hogy életerőt merítsen belőle. Werther , utazása" azonban paradox módon mindig a múltba irányuló menekülés, bár ő azt képzeli, hogy előre halad. Minél többször megismétlődik a múlt, a jelen és a jövendő körforgása — amely alapvetően bármely 13 Vö. a Duden ,lechzen" szócikkével. 44 Goethe: Werther szerelme és halála, 32. 45 Uo., 79.
