Oldal 26 [26]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA Ezek a sorok a levél közepe táján találhatók, és általánosítható képet adnak az egész mű alapvető problémájáról, ami a nyugalom és nyugtalanság, lehetséges és megvalósult, tehát levés (Werden) és lét (Sein) dialektikus ingamozgásában tematizálódik. A levél a személyes egyes szám első személyt variálja a , csavargó" általánosító egyes szám harmadik személyével vagy a többes szám első személyével, ami egy konkrét helyzetet általánosít. Werther a wahlheimi dombról a szép völgy, az erdő, a hegycsúcs, az egymásba fonódó dombok és meghitt völgyek után vágyódik, majd miután kielégíti vágyát, csalódottan nyugtázza, hogy nem találta meg, amit keresett. A , mi", többes szám első személyűre váltott, az általánosabb szemlélő alany konkrét lokális tárgyát temporálisra váltja át. Ezzel utal Werther személyes sorsára, valamint az élethez való viszonyának problematikus voltára. A távolság, akárcsak a jövő a szemlélődőnek , derengő egészként" jelenik meg. A derengő (dümmernd) jelző küszöböt, átmenetet jelent, ami mind a fény, mind pedig a sötétség kezdetét jelölheti — mindenesetre a lehetségesre utal. Míg az első könyv végén az első bücsujelenetben a „derenges” (Dämmerung) kontextuális helyzete miatt, vagyis a naplemente és a holdfelkelte közötti küszöbállapotban egyértelműen a sötétség beálltát jelenti, itt, mint az , egész" jelzője, pozitív megvalósulást sejtet. Az ,egész" ugyanis az osztatlan, teljes, tökéletes egységre utal, illetve azt a lehetőséget és reményt fejezi ki, hogy ez az osztatlan egy el is érhető. A következő, június 29-i levélben Werther „az Emberek Tanitöjára" hivatkozva vallomást tesz a gyermekek iránt érzett szeretetéről, akik még romlatlanok és , egészek". A célként lebegő, szemlélt tárgynak — mint , derengő egészként" feltűnő , távolságnak? és , jövőnek", az , Ottnak" — a , nyugszik?" állítmány a lét statikus, csendes, mozdulatlan jelentésmozzanatát kölcsönzi. Ezzel szemben a szemlélő és vágyakozó szubjektumhoz rendelt mondatrészek igen feszült dinamizmust fejeznek ki. A ,szem" mint közvetlen, külső érzékelő szerv kapcsolatot teremt a , lélekkel", illetve ezen keresztül az ,érzelmekkel", egy egyetlen [...] érzés minden gyönyörével". Az ,,elmosddik” (verschwimmt), ,odaadni", , telítődni", ,odasietni" állítmányok a tárgy utáni féktelen vágyakozást fejezik ki, továbbá, hogy egész lénye feloldódjék benne, és eggyé váljon , a derengő egésszel". Az ,oda" igekötő fokozza a mozgási kényszert, az , el" és a , ki" pedig az egyesülés vágyát hangsúlyozza. A lehetséges megvalósulásának pillanatában azonban a remélt beteljesülés és kielégülés helyett lesújtó csalódás következik, amit az , És jaj" fejez ki az idezett elsö mondat „Ö” felkiältäsäval szemben. A többes szám első személyű alany ekkor visszazuhan egy olyan állapotba, ami még inkább kétségbeejtő, mint a szemlélődés és elmélkedés előtti állapot, amit a „szegenysegünkben”, „korlätaink”, illetve a ,benne vagyunk" (stehen) fejez ki. A beteljesületlen vágyakozás miatt kielégítetlen lélek végsőkig fokozott, forró állapotában ,enyhülésért", vagyis valamiféle felüdülést nyújtó hűsítő szerért s 24 ¢
