Oldal 23 [23]
OCR
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: AZ IFJU WERTHER SZENVEDESEI az életben is viszont akarja látni, vagyis már most, elutazása előtt céloz majdani visszatérésére Wahlheimba, és igazolja Lotte reményét, hogy a halál után is viszontlátják egymást, és ezzel a beteljesült szerelem perspektíváját kitágítja a végtelen és transzcendens szférába. Lotte még ennél is jobban feldúlja Werther lelkiállapotát, amikor elhalt anyját mintegy túlvilági kvázi-megfigyelőként tünteti fel, és vele igazolja jegyességét Alberttel: , Albert, te ott voltál a szobában. Anyánk hallotta, hogy valaki járkál, kérdezte, ki az, és magához hívott, és hogy nézett rád és rám, megvigasztalódott, megnyugodott tekintettel, hogy boldogok leszünk, együtt boldogok leszünk." Lotte provokatív szavaira Werther csak még erősebb bizonyossággal válaszolhat: „Viszontlätjuk egymäst [...] megtaláljuk egymást, minden alakban felismerjük egymást [...] viszontlátjuk egymást!" Werther megismétli ezeket a szavakat Lottéhoz írt búcsúlevelében, mielőtt főbe lövi magát: ,,[...] a sír szélén megvilágosodott előttem. Megmaradunk! viszontlátjuk egymást!" És ekkor, ebben a sötét ,kabinettben", ami példázata az egész szűkös és bezárt életnek, és a szöveg időszerkezetét is jól szemlélteti, Werthert magára hagyja szerelme és riválisa. Werther innen nem tud előre menekülni — mint a regény végén a halálba, jóllehet a halálba menekülés az , előre" és a , viszsza" mozgásirányát is tartalmazza —, hanem a végzetes holdfényben visszatér a teraszra, ahonnan látja, amint Lotte fehér ruhája megvillan. A második könyv, melyben Werther tovább menekül hátrafelé, ugyancsak három részre tagolódik. Második könyy, első rész. ,Tegnap érkeztünk ide"? — tudósít Werther 1771. október 20-án kelt levelében az udvartól, ahol anyja és Wilhelm unszolására közszolgálatba lép. Ez az , őszi" újrakezdés az első pillanattól kezdve kudarcra ítélt, amivel Werther is tisztában van, hiszen a Wahlheimba érkezéssel ellentétben ezúttal már a kezdet kezdetén csalódott és kétségbeesett. Miként a regény elején korábbi múltja elől menekült Wahlheimba, úgy most az udvarnál kívánja elfelejteni Lottét." 36 Uo., 63. 37 Uo., 64. 38 Uo., 124. 39 Uo., 65. 10 Itt jegyzem meg, hogy mindenekelőtt az udvarnál eltöltött hónapok szolgáltathattak okot a marxista irodalomkritikának, hogy Werthert a feudalista viszonyok áldozataként mutassák be. Lukács György mindenféle transzcendenciát elvitat Werthertől, és nem hajlandó észrevenni, hogy Werther szenvedéseinek igazi oka az, hogy csak ember, és nem isteni teremtő lény, aki földi létében szűkös korlátok közé van zárva. Lukács nem veszi figyelembe például azt a szövegrészt, amelyben Werther elismeri a társadalmi rendek szükségességét, vagyis egyáltalában nem kifogásolja a szociális különbségeket, pusztán az zavarja, hogy a rendi korlátok gátolják egyéni boldogságában: , Éppoly bölcsen tudom, mint bárki, mennyire szükséges, és mennyi előnyt jelent nekem is a rendek közötti különbség: de hát ne álljon az utamba éppen ott, ahol még élvezhetnék egy kis örömöt, egy szikra boldogságot ezen a földön." (Uo., 68.) Werther sem a szocializmusban, sem akommunizmusban + 21°
