Seite 20 [20]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA betegség látleletét felvázolván az öngyilkosságot az örömök vagy szenvedések végtelenbe utat nyitó, felfokozott formájaként, a rideg tudat korlátainak ledöntéseként, a végtelen teljességében való feloldódásként, az élet börtönéből az örök szabadságba való kitörésként értelmezi. E társalgásban egyértelművé válik a két embertípus közötti különbség: Albert, a normális, korlátok között élő észember, a rendezett és szabályozott világ képviselőjeként poláris gondolkodásával az öngyilkosságot a jó és a rossz erkölcsi fogalmait taglalva a bűn és az őrület következményének tartja, míg Werther, a jón és a rosszon felülemelkedett zsenitípus, az abszolútumot és teljességet képviseli. E beszélgetésben nyilvánvalóvá válik e két embertípus nyelvi kommunikációjának lehetetlensége is. A megcsalt és önmagát vízbe fojtó lány példázata ugyancsak Werther sorsát hivatott szemléltetni. Azok az ajándékok pedig — a halványpiros szalag Lotte ruhájáról és a kis Homérosz-kötet, melyeket Werther születésnapjára kap Lottétól és Alberttól, és amelyek a reményteli közelmúlt keserű emlékképeit idézik fel Wertherben — immár nem szolgálhatják a halálosan beteg hős gyógyulását és lelki üdvét. Ez a rész a szeptember 10-i búcsújelenettel végződik, amely majd a második könyv búcsújelenetében felfokozva megismétlődik. WERTHER BÚCSÚJA Werther az első rész búcsújelenete előtti utolsó, feltűnően rövid, csupán négysoros levelében háromszor is megerősíti szilárd elhatározását, hogy elhagyja a szeretett asszonyt: , El innen." A következő, szeptember 10-i levél tudósít a búcsúról. A német Abschied és variánsai, mint például az Abscheiden, Abgeschiednen kifejezéseknek konkrét és átvitt értelmük is van; először is a szeretett lánytól és vőlegényétől, illetve Lotte elhalt anyjától és azoktól való búcsút" is jelent, akik már az élettől is , elbúcsúztak" (Geschiedene). A konkrét búcsú - és Lotte ekkor még nem is sejti, mire készül Werther, jóllehet a találkozást ő kezdeményezi — összefüggésbe kerül a holtakkal, és ezáltal immanencia és transzcendencia között is kapcsolat jön létre. A levél első bekezdése bizonyítja, hogy Werther határozottan eltökélte, soha többé nem látja viszont Lottét: , Nem fogom többé viszontlátni."? A természeti szcenárium itt is fontos szerepet játszik. Werther a búcsú helyszínét, a gesztenyés fasort először egy déli órán, vagyis a nap és boldogsága csúcspontján keresi fel, amikor azonban már sejti végzetét: , Ma is érzem, milyen meghitt-titokzatos 24 Uo., 60. 25 Uo. +18 +
