Oldal 19 [19]
OCR
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: AZ IFJU WERTHER SZENVEDESEI utala Werther szemleletmödjäban bekövetkezett vältozäsra. Az egesz level egy hatalmas panasz Macpherson költeszetenek stilusäban. A hänyattatott eletü, de végül a házi nyugalmát meglelő, céltudatos, tűrő és ravasz homéroszi herosz világos, naiv, boldog, mitikusan idealizált, meleg délszaki világát kiszorítja az észak hőseinek és bárdjainak sötét, borongós, hideg, rideg, szomorú, halálleheletű, pszeudomitikus világa. Első könyv, második rész. Ebben a részben Werther beteg szívét, melyet Wahlheimban kívánt meggyógyítani, Lottéval való találkozása június 16-án alaposan feldúlja. Werther küzd ugyan lelki nyugalmáért, de mindhiába. E részben kerül sor a deutsche Innerlichkeit tematizálására is, ami példázatként Werther sorsát hivatott alátámasztani. Werther ebben a részben említi először Ossziánt is, mégpedig Lottéval kapcsolatosan." Werther ekkor már tud Lotte vőlegénye, Albert létezéséről, kétszer figyelmeztetik is, hogy Lotte menyasszony, de ő nem törődik a jegyességgel, és géniusza parancsára mindenestől átadja magát a szerelemnek. Werther számára ez a szerelem nyáron (július 13-a és augusztus 8-a között) teljesedik ki. A tavaszi langymeleg Werther érzéseinek felfokozódásával nyári hőségbe csap át, ami mind Werther lelkiállapotában, mind a természet körforgásában a csúcspontot jelenti. Első könyv, harmadik rész. Ennek a résznek az elején Albert késő nyári megérkezése megzavarja a látszólagosan boldog szerelmet. Werther ekkor gondol először a menekülésre: , Albert megjött, és én menni fogok."" Beköszönt az ősz, és a lassanként elhaló természettel Werther kedélyállapota is megváltozik: amíg Werther a mű elején és az előtörténetben a természetet eleven teremtményként, illetve annak a lénynek a példázataként éli meg, , aki magában és a maga erejével mindeneket létrehoz", ? és arra vágyik, hogy akár csak egyetlen pillanatra is részt vehessen a teremtő aktusban, és érezhesse keble korlátokba zárt erejében a teremtő Lény üdvösségének egyetlen cseppjét is, addig az őszi természet az örökkön nyitva tátongó sír képévé komorul, és nem lát semmi mást, , csak egy örökké faló, örökké kérődző szörnyeteget".? Ebben a részben kerül sor arra a híres beszélgetésre is Albert és Werther között, amelyben Werther az öngyilkosság apologétájaként tűnik fel, és a rendkívüli emberre jellemző, halálhoz vezető 2° Osszián említése az első könyvben, amelyben még Homérosz Werther fő olvasmánya, újabb bizonyíték arra, hogy az idillikus hangulat, amelyet Werther magára erőltet Wahlheimban, meglehetősen felületes és törékeny. A látszólagos béke és nyugalom mögött Werther kedélyállapota bármely pillanatban megváltozhat. A két fő rész egymáshoz való viszonyát tekintve fontos megjegyezni, hogy Werther Ossziánt már ekkor összekapcsolja Lottéval, és ezáltal előrevetíti a szeretett nő és a második részben kiteljesedő, halált idéző, borongós hangulat összefonódását. 21 Goethe: Werther szerelme és halála, 45. 2 Uo., 56. 383 Uo., 57. «17 +
