Oldal 18 [18]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA és Albert születésnapi ajándéka, a kis csomag egy halványpiros szalaggal átkötve, amely Lottének arról a ruhájáról való, melyet akkor viselt, amikor Werther megismerte, valamint a kis Homérosz-kiadás késő és elhibázott ajándéknak tűnik, mert Werther ekkor már - születésnapján, ami az ellentétet még inkább hangsúlyozza születés és halál között — halálosan beteg: ,,[...] ha betegségem gyógyítható volna, ezek az emberek meggyógyítanának"." A második könyvben Werther eleinte menekül Homéroszhoz: vigaszt és megnyugvást keres nála: , Csendesen kihúzódtam az előkelő társaságból, távoztam, beültem egy kabrioletba, és M...-be hajtattam, hogy ott a dombtetőről nézzem a naplementét, és közben elolvassam Homéroszomban azt a gyönyörű éneket, hogy hogyan vendégli meg Ulisszeszt a derék kondás." Ez a szövegrész pandantja a június 21-i jelenetnek, amikor Werther borsólevest főz magának. A nemesi társaságból menekülő, megsértett és megalázott Werther az Odüsszeia békés és nyugtató epizódjával vigasztalja magát, ám az összkép: Werther megsebzett szíve, a természeti szcenárium (a naplemente), valamint a hős lokális pozíciója (Werther egy dombról, tehát felülről szemléli a lemenő napot) általában a bukásra utalnak, és hangsúlyozzák Werther közelgő hanyatlását is. Ha Ulisszesz a mérhetetlen tengerről és a végtelen földről beszél, a szava olyan igaz, emberi, bensőséges, szűk és titokzatos"" — így kesereg Werther május 9-én. A melankolikus Werther szemszögéből, aki akarata ellenére a , modern ember" képviselőjévé válik, és akit gyermekkora óta iskolás tudással tömtek tele és ,neveltek félre" (verbildet), és akit pozitív és halott, kognitív összegyűjtött ismeretei paradox módon egyre inkább korlátok közé szorítanak, és megfosztanak végtelen képzelőerejétől, Ulisszesz mint naiv és tudatlan természeti lény helyi, időbeli és észbeli korlátozottsága ellenére, végtelen képzelőerejének köszönhetően az emberiség igaz, ám elveszített gyermeki boldog létének isteni képviselőjeként jelenik meg." Homérosz utoljára Ossziánnal együtt fordul elő: , Osszián kiszorította szívemből Homéroszt"" - jegyzi meg Werther október 12-én. E kijelentés egyértelműen 5 Uo. 1 Uo., 74. 7 Uo., 79. V6. Helmut Koopmann: Warum bringt sich Werther um?, in „Stets wird die Wahrheit hadern mit dem Schönen”. Festschrift für Manfred Windfuhr zum 60. Geburtstag, hg. v. Gertrude Cape et al., Koln—Wien, 1990, 29-50. Koopmann tézise szerint Werther vilägfäjdalomtöl szenved, &s a modern ember előfutárát látja benne, aki a 19. században egyre gyakrabban felbukkan, és aki magányra van ítélve. Szenvedés, szorongás és unalom az érzékeny, aszociális modern ember leggyakoribb kórtünetei. Koopmann Werthert , a tizennyolcadik század magába forduló pusztai farkasänak” tartja (uo., 44.). Werther körtünetet tekintve egyeterthetünk Koopmann-nal, äm ennek okät, nevezetesen Werther „tärsadalmi elszigetelödeset” mär nem fogadhatjuk el. Goethe: Werther szerelme és halála, 88. +16 +
