Oldal 16 [16]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA Röviden tehát a jelenkor Wahlheimja (az egyszerű emberek és a gyerekek) és az eszményített múlt (Biblia és Homérosz) bölcsődal, gyógyír és fájdalomcsillapító Werther szívének. Elegendő utalnunk Werther wahlheimi kizárólagos olvasmányára, Homérosz Odüsszeiájára, hogy rámutassunk e szemlátomást paradicsomi állapot idillikus, voltaképpen azonban ambivalens jellegére, mellyel Werther csupán ámítja és becsapja magát. Igaz ugyan, hogy a második könyvben Osszián kiszorítja Werther szívéből Odüsszeuszt, akit Poszeidón ítélt hosszú bolyongásra, hogy aztán végül visszataláljon hazájába, és hűséges felesége oldalán újra elfoglalja uralkodói székét. Werther Homérosz-olvasmánya azonban nem csupán a patriarchális eszmét eleveníti fel, hanem a vándorlás és a kiindulóponthoz való visszatéréssel visszaszerzett boldogság motívumát is. WERTHER HOMÉROSZ-OLVASMÁNYA Ha jobban megvizsgáljuk azokat a szövegrészeket, amelyekben Werther nemcsak Homéroszt, a szerzőt vagy hősét, Ulisszeszt említi, hanem az eposz konkrét szöveghelyeire is utal, feltűnik, hogy a patriarchális szcenárium békés-naiv idillje mögött a bolyongás, az állandó úton levés motívuma, valamint a halál sejtelme is megjelenik. Az első könyv Homéroszra különböző szövegkörnyezetben négyszer, a második könyv háromszor utal: ,,[...] bölcsődal kell nekem, és azt bőségesen megtalálom Homéroszomban?"? - szerepel a május 13-i levélben. Homérosz itt még az újrakezdés és az üde, friss évszak korai stádiumában a szöveg szerkezeti koncepciójának megfelelően gyógyír Werther nyughatatlan és beteg gyermeki szívére, amely , bánat" és , kicsapongás", ,édes melankólia" és ,rontó szenvedély" között hánykódik. Werther tehát kezdettől fogva tudja, hogy zavarodott lelkülete szenvedés és gyönyör közt ingadozik, és mindkét szélsőséges állapot halálos veszélyt jelent számára, ahogyan azt Albertnek el is magyarázza. A második utalás Homéroszra az újonnan felfedezett wahlheimi Paradicsomban érzett önelégültségről tanúskodik: , Ily meghitt, otthonos helyet még nem sokat találtam, és odavittem asztalomat a kocsmából, meg a székemet, ott iszom a kávémat, és olvasom Homéroszomat"" — tudósít Werther május 26-án, vagyis még mindig tavaszi hangulatban, melyben átadja magát Wahlheim korlátozott világának és a naiv boldogságnak, s szemlátomást elégedett és boldog is ebben a légkörben. E levél végén azonban forró vágyat érez, hogy kiáraszthassa 9 Uo., 12. 1 Uo., 16-17. s ]4 +
