Oldal 305 [305]
OCR
Szöveggyűjtemény szédülete, ami a halálét idézi fel, annak rémülete és eleven lüktetése nélkül. Hiszen míg a törvény és a rend — mint a törvényszegés és az erőszak előszele — perverz képzelgéseket hoznak magukkal, addig a norma rögzít, magával ragad, letaglóz és összezavar mindent, ami képzeletbeli. Egy program aprólékossága nem ad helyet a fantáziálásnak. Már tanulmányozása is szédítő. Egy makulátlan világ látványa. Hogyan lehetséges, hogy az amerikai kudarc, az USA történelmének legsötétebb árnyoldala, semmiféle belpolitikai visszahatást nem váltott ki? Ha valóban az Egyesült Államok globális stratégiai kudarcának jele lett volna, akkor szükségképpen fel kellett volna borítania a belső egyensúlyt és az amerikai politikai rendszert. Szó sem volt erről. Más történt tehát. E háború alapjában véve nem volt egyéb, mint a békés egymás mellett élés egyik döntő epizódja. Jelezte, hogy Kína eljutott a békés egymás mellett éléshez. Kína kicsikart és hosszú évek során konkretizálódó be nem avatkozása, Kína belekóstolása a világméretű modus vivendibe, az út a világforradalom stratégiájától az erők és a birodalmak megoszlásáig, a radikális alternatíváról a politikai változásokra való áttérés egy lényegében (a Peking-Washington viszony normalizälödäsäval) mär szabälyozott rendszerben: ez volt a vietnámi háború tétje, s ebben az értelemben az USA, bár elhagyta Vietnámot, de megnyerte a háborút. A háború , magától" véget ért, amikor elérte célját. Ezért maradt abba, ezért bomlott fel ilyen könnyűszerrel. Ugyanerről a vágásról árulkodik a hadszíntér. A háború addig tartott, amíg nem likvidálták azokat az elemeket, amelyek nem voltak belekényszeríthetők valamiféle egészséges politikába és fegyelmezett hatalomba, lett légyen az akár kommunista. Mikor végül a háború a dzsungelharcosok kezéből Észak reguláris csapatainak kezébe ment át, befejeződhetett: célját elérte. A cél tehát hatalomváltás. Amikor a vietnámiak jelét adták, hogy már nem a beláthatatlan felfordulás hívei, kezet nyújthattak nekik. Hogy kommunista rend lesz, az végső soron nem volt gond: már megállta a helyét, lehet benne bízni. A ,vad" és archaikus prekapitalista struktúrák felszámolásában még hatékonyabb is, mint a kapitalizmus. Ugyanez volt a forgatókönyv az algériai háborúban. E háborúnak s az ezt követőnek új aspektusa: a fegyveres erőszak, az ellenfelek gyilkos antagonizmusa mögött — ami élet-halál kérdésének tűnik, s úgy is játsszák (másképp nem küldhetnék az embereket, hogy vigyék vásárra a bőrüket egy efféle ügyben) -, a halálig vívott, globális jelentőségű könyörtelen harc e szimulákruma mögött a két ellenfél alapvetően szövetségre lép egy harmadik, megnevezetlen, elhallgatott dolog ellen, de amelynek számára a két ellenfél cinkossága mellett a háború objektív eredménye a teljes felmorzsolódás: a törzsi, kommunisztikus, prekapitalista struktúrák, az árucsere, a 303
