Seite 302 [302]
OCR
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"? lomról, magáról a társadalomról van szó. E dolgok mesterséges újjáélesztésével próbálunk meg kibújni alóla. Kétségkívül ez vezet végül a szocializmushoz is. Váratlan fordulattal és történelminek már nem nevezhető fintorral a szocializmus a szociális halálából kel életre, mint a vallások Isten halálából. Fondorlatos, perverz fejlemény, a ráció logikája számára érthetetlen visszafejlődés. Miként az is, hogy a hatalom alapjában véve már csak azért van, hogy elleplezze: nincs többé. A szimuláció a végtelenségig folytatható, hiszen az ,igazi" hatalomtól eltérően, amely még struktúra, stratégia, erőviszony, tét (volt), emez már csak társadalmi követelés tárgya, azaz a kereslet és kínálat törvényének tárgya, erőszaktól és haláltól immár védetten. Minden politikai dimenziójától megfosztottan ugyanúgy a tömegtermelés és -fogyasztás függvénye, mint bármely más árucikk. Minden feszültség elenyészett, csak a politikai univerzum fikciója maradt épségben. Ugyanez a helyzet a munkával. A termelés feszültsége, a tét erőszaka nem létezik többé. Mindenki termel még, egyre többet, de a munka észrevétlenül más dolog lett: szükséglet (ahogy Marx ideálisan előre jelezte, bár nem ebben az értelemben), éppúgy társadalmi , igény" tárgya, mint a szórakozás, amire átváltható az élet általános sürgés-forgásában. A munkafolyamat tétjének elveszésével arányos igénnyé vált. Ugyanaz a bonyodalom, mint a hatalom esetében. A munka forgatókönyve a valóságos munka és valóságos termelés eltűnésének elleplezésére szolgál. S a sztrájk valótlanságának elleplezésére, ami már nem a munka beszüntetése, hanem annak alternatív pólusa a társadalmi időszámítás rituális ütemezése során. Mintha a sztrájk meghirdetése után mindenki , elfoglalná" munkahelyét és újraindítaná a termelést, amint az egy , öngerjesztő" folyamatban kötelező; mégpedig ugyanolyan feltételekkel, mint annak előtte, miközben deklaráltan (és virtuálisan valójában is) a folyamatos sztrájk állapotában van. [...] A panoptikum leáldozása Ugyancsak a megéltnek, az exhumálásnak, a maga alapvető banalitásában, radikális autenticitásában megjelenő valóságnak eme ideológiáján alapul az amerikai televízió 1971-es dokumentumfilm-kísérlete a Loud családról. Hét hónap megszakítatlan forgatás, háromszáz óra vágatlan felvétel forgatókönyv nélkül, egy család folyamatos Odüsszeiája nonstop drámái, örömei, viszontagságai. Röviden , nyers" történeti dokumentum, ,a televízió legszebb hőstette, a mindennapok szintjén a holdraszállásról készített filmhez hasonlatos". A dolgot az bizonyítja, hogy a család széthullott a forgatás alatt: kitört a válság, Loudék elváltak stb. Innen a feloldhatatlan dilemma: felelős-e a televízió? Mi lett volna, ha nincs ott? Még érdekesebb az a képzelgés, miszerint Loudékat úgy filmezték, mintha nem lett volna ott a televízió. A csúcs a rendező alábbi mondata volt. , Úgy 300
