OCR
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"? "Iranszfinit-e, ha egy rendszer és szélsőséges alternatívája úgy kapcsolódik egymáshoz, mint egy görbe tükör, egy , ördögi" görbület, egy immár mágnesessé, cirkularizálttá, jobbról balra átjárhatóvá tett politikai tér két végpontja; ha a kommunikáció rossz szelleméhez hasonlatos torzió, az egész rendszer, a végtelenített tőke önnön felszínére hajlik vissza? Es nincs-e ebben vágy és libidó? Vágy és érték, vágy és tőke összekapcsolódása. Vágy és törvény öszszekapcsolódása a törvény utolsó, átalakulás közben való élvezése (ezért van annyit napirenden). Csak a tőke élvez, mondta Lyotard, mielőtt azt gondolta volna, hogy mi élvezünk a tőkében. Ez a vágy letaglózó ingatagsága Deleuze-nél, enigmatikus visszatérés, amely , maga téríti el a forradalmi vágyat, mintegy akarva-akaratlan", hogy önnön elnyomását kívánja, s hogy fasiszta és paranoiás rendszereket alapozzon meg? Olyan rosszindulatú torzulás, amely a vágy forradalmát ugyanara az alapvető ellentmondásosságra vezeti vissza, mint a másikat, a történetit. Minden az ellenkezőjébe megy át, hogy kilúgozott formájában fennmaradjon. Minden hatalom minden intézmény tagadólag beszél önmagáról, hogy a halál szimulálásával elkerülje a valódi agóniát. A hatalom megrendezheti önnön meggyilkolását az egzisztencia és legitimitás új reménysugardért. [...] A valóság stratégiája A hatalom egyetlen fegyvere, egyetlen stratégiája ez ellen az árulás ellen: mindent újra feltölt reálissal és referenciálissal, meggyőz bennünket a társadalom realitásáról, a gazdaság fontosságáról és a teremtés célelvűségéről. Előszeretettel él ennek érdekében a válság — és miért is ne? — a vágy-diskurzussal. , lekintsétek valóságnak vágyaitokat!" — így hangozhatnék a hatalom utolsó jelszava, hiszen egy irreferenciális világban még a valóság és vágy elveinek összekeverése is kevésbé veszélyes, mint a ragályos hiperrealitás. Joghézag támad, s ott mindig a halalomnak van igaza. A hiperrealitäs és a szimulacié lebeszélnek minden elvről és minden célról, a hatalom ellen fordítják a lebeszélést, amit az hosszú időn át oly eredményesen használt. Mert végső soron először a tőke élt egész történetének során minden referenciálisnak, minden emberi célnak a lerombolásából, a tőke szüntette meg az ideális megkülönböztetést igaz és hamis, jó és rossz között, és hatalmának kőtáblájaként az ekvivalencia és a csere radikális törvényét vezette be. A tőke játszotta ki elsőnek a lebeszélést, az elvonatkoztatást, a dekonnexiót, a deterritorializációt stb. S ha a tőke adott tápot a realitásnak, a valóságelvnek, akkor ő is likvidálta elsőként a használati értékek, a reális ekvivalenciák, a termelés és a gazdagság kiirtása által, az által az érzés által, amivel a tétek irrealitásáról és a manipuláció mindenhatóságáról rendel298