Oldal 298 [298]
OCR
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"? gyalog, de kocognak stb. Mindenütt újrahasznosítják az elveszett képességeket vagy az elveszett testet, az elveszett társas ösztönt, az étel elveszett ízét. Újra feltalálják a szűkölködést, az aszkézist, az eltűnt vad természetességet: natural food, health food, jóga. Igazolódik Marshall Sahlins elmélete, csak éppen a második szinten: eszerint egyáltalán nem a természet, hanem a piacgazdaság választja ki magából a szegénységet. Itt, egy győzedelmes piacgazdaság álságos végvidékén, újra feltalálódik a szegénység-jel, a szegénység-szimulákrum, az alulfejlettség magatartásának szimulálása (beleértve a befogadásba a marxista tanokat is). Mindez az ökológia, az energiaválság s a tőke-kritika köntösében utolsó ezoterikus dicsfénnyel övezi egy ezoterikus kultúra diadalát. De talán mégis példátlan mentális katasztrófa, bezáródás és mentális elcsökevényesedés leselkedik e rendszerre. Ennek a jele volna e szokatlan túlfejlettség, avagy a legelképesztőbb elméletek és gyakorlatok egymás mellett élése, ami megfelel a luxus, az oltár és a pénz valószerűtlen szövetségének, az élet valószerűtlenül fényűző elanyagiasodásának s a fellelhetetlen ellentmondásának. A politikai bűbájosság [...] A CIA embereinek vagy a Washington Post újságíróinak módszere ugyanaz. Ugyanaz a művelet, amely a botrány segítségével regenerálni próbál egy morális és politikai alapelvet, a káprázat segítségével a valóság elveszőfélben levő alapját. | A botrány feljelentése mindig hódolat a törvény előtt. Es Watergate-nek mindenekelőtt azt sikerült elhinteni, hogy Watergate tényleg botrány: ebben az értelemben nagyszabású mérgezési hadművelet volt. Jó nagy adag politikai morál beadása világméretekben. Azt mondhatnánk, Bourdieu-val szólva: , Minden erőviszony jellemzője, hogy leplezi magát, mint olyan, és csak azáltal teljesedik ki egész erejében, mert leplezi magát, mint olyan", abban az értelemben, hogy a tőke, ami amorális és gátlástalan, csakis morális felépítmény mögött működhet, és bármi, ami e nyilvános moralitást regenerálja (felháborodással, feljelentéssel stb.), az önkéntelenül a tőke rendjéért dolgozik. Így a Washington Post újságírói is. [...] Az igazság, a morál rendjének ugyanazt a tisztító, fellendítő munkáját végzi el, ahol a társadalmi rend valódi erőszaka megszületik, túl minden erőviszonyon, mint a változó és közönyös konfiguráció az emberek erkölcsi és politikai tudatában. Ez minden, amit a tőke kér tőlünk: elfogadni, mint racionálist, vagy harcolni ellene a racionalitás nevében, elfogadni, mint morálist, vagy harcolni ellene a moralitás nevében. Hiszen ez ugyanaz a dolog, ami más alakban olvasható: egykor a botrány eltitkolásán fáradoztak — ma azon, hogy elleplezzék: ez nem is botrány. 296
