Oldal 290 [290]
OCR
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"? vezetnek messzire. De mindenekelőtt a modem technika nem , munkaeszköz", és már semmi köze a munkaeszközökhöz. (51—52.) De a következő, egészen naiv ellenvetést tehetnék Önnek: Mit kell itt legyűrni? Hiszen minden funkcionál. Egyre több villamoserőmű épül. Egyre többet termelünk. A Föld ezen részén, a magas szintű technika révén jó az emberek ellátása. Jólétben élünk. Mi hiányzik itt tulajdonképpen? Minden funkcionál. Éppen az az ijesztő, hogy funkcionál, és a funkcionálás egyre további funkcionálásra törekszik, és hogy a technika egyre jobban elszakítja az embert a földtől és gyökértelenné teszi. Nem tudom, Önöket megrémítette-e, engem mindenesetre igen, amikor minap a Holdon készített felvételeket láttam a Földről. Atombombára sincs szükségünk, az ember elgyökértelendése már bekövetkezett. Már pusztán csak technikai kapcsolataink vannak. Ez már nem is a Föld, amelyen az ember ma él. Nemrég hosszasan elbeszélgettem René Charral Provence-ban. Mint tudják, költő, és részt vett az ellenállásban is. Provence-ban most rakétakilövő állomások létesülnek, és elképzelhetetlenül tönkreteszik a vidéket. A költő, aki semmiképpen sem gyanúsítható szentimentalizmussal vagy valamilyen idilli állapot magasztalásával, azt mondta nekem, hogy az ember elgyökértelenedése, amely most játszódik le, ez a vég; hacsak a gondolkodás és a költészet nem jut erőszakmentes hatalomra. Amennyire mindenesetre tájékozódtam, emberi tapasztalatunk és történelmünk szerint, úgy tudom, minden lényeges és nagy dolog csak abból származott, hogy az embernek volt otthona és gyökeret verhetett egy hagyományban. A mai irodalom például messzemenően destruktív. Ha megengedik, röviden és talán kissé tömören, de hosszas megfontolás alapján válaszolnék erre a kérdésre: A filozófia nem képes véghezvinni a jelenlegi világhelyzet közvetlen megváltoztatását. Ez nem csupán a filozófiára érvényes, hanem minden merőben emberi elmélkedésre és törekvésre. Már csak egy Isten menthet meg bennünket. Egyetlen lehetőségünk az marad, hogy a gondolkodás és a költészet terén készenlétbe helyezzük magunkat Isten megjelenésére, avagy Isten távollétére a pusztulásban; hogy Isten távolléte láttán elpusztulunk. Van összefüggés az Ön gondolkodása és ennek az Istennek az eljövetele között? Nézete szerint létezik itt oksági összefüggés? Úgy véli, képesek vagyunk Istent megidézni? Gondolkodásunkkal nem idézhetjük meg Istent, legfeljebb a várakozás készenlétét ébreszthetjük föl. De segíthetünk? 288
