Oldal 289 [289]
OCR
Szöveggyűjtemény , Már csak egy Isten menthet meg bennünket." Spiegelinterjü Martin Heideggerrel 1966. szeptember 23-än?3 (reszlet) Spiegel: Itt azonban meg egy mondatot kell emlitenünk — ezzel rögtön be is fejezzuk ext a nyomorult idézgetést —, amelyről nem tudjuk elképzelni, hogy még ma is aláírná. 1933 őszén mondta a következőket: , Létetek szabályai ne tantételek, eszmék legyenek. A Fübrer maga és csakis ő a mai és az eljövendő német valóság és annak törvénye." Heidegger: Ezek a mondatok nem a rektori beszédben találhatók, hanem csak a helyi, freiburgi diáklapban, 1933/34 téli szemeszterének kezdetén. Amikor a rektorátust átvettem, meg voltam győződve arról, hogy kompromisszumok nélkül nem boldogulok. Az említett mondatokat ma mär nem irnäm le. [...] Nos , a" demokrácia csupán gyűjtőfogalom, nagyon különböző elképzelések sorolhatók alá. Az a kérdés, lehetséges-e még ezen politikai forma átalakítása. Ön 1945 után nyilatkozott a nyugati világ politikai törekvéseiről, és ennek során a demokráciáról, a politikailag megfogalmazott keresztény világnézetről és a jogállamiságról is beszélt, és mindezen törekvéseket ,felemásságoknak" (Halbheiten) nevezze. Kérem, mindenekelőtt azt mondja meg, hol beszéltem a demokráciáról és arról, amit utána idéz. Egyébként valóban felemásságoknak is nevezném ezeket, mivel nem látok bennük valódi harcot a technikai világgal, mivel nézetem szerint még mindig az a felfogás áll mögöttük, hogy a technika, lényegét tekintve olyan valami, amit az ember a kezében tart. Véleményem szerint ez nem lehetséges. A technika, lényegét tekintve olyan valami, amit az ember önmagából kiindulva nem győz le. A most vázolt áramlatok közül, nézete szerint, melyek itt a legidőszerűbbek? Ezt nem látom. De látok itt egy döntő kérdést. Elsősorban azt kellene megvilägitani, mit értenek időszerűn, mit jelent itt az , idő". lovábbá rá kellene még kérdezni, vajon az emberi cselekvés , belső igazságának" az időszerűsége-e a mérték, vajon minden egyes fordulat befeketítése ellenére nem a gondolkodás és a költészet-e a mértékadó cselekvés. Itt azonban szembeötlő, hogy az ember sohasem bánik el a munkaeszközével (WerkZeug), lásd a bűvészinast. Nem hangzik itt túl pesszimistán, ha azt mondjuk: nem bánunk el a modern technikával, ezzel a bizonyára jóval nagyobb munkaeszközzel? Pesszimizmus? Nem. A pesszimizmus és az optimizmus a most próbált megfontolás határán belül találhatók; olyan állásfoglalások ezek, melyek nem 35 „Mär csak egy Isten menthet meg bennünket." (Interjú Martin Heideggerrel). Gondolat-Jel. 1993/1-IT. 44-58. 287
