Seite 287 [287]
OCR
Szöveggyűjtemény saikat az átfogó emberi fejlődés szolgálatába állíthassák. A politikai tekintélyt ,akár a közösségen belül, akár az azt képviselő intézményekben mindig az erkölcsi rend keretein belül kell gyakorolni a közjó — éspedig a fejlődésében szemlélt közjó — megvalósítása érdekében, a törvényesen meghatározott vagy meghatározásra váró jogrend szabályai szerint. Az engedelmesség tehát az állampolgárok lelkiismereti kötelessége." 395. A politikai tekintély alanya, szubjektuma a nép, amelyet a maga egészében mint szuverént szemlélhetünk. A nép ruházza át különféle formákban saját szuverenitásának gyakorlását azokra, akiket szabad választás révén saját képviselőivé választott, de megőrzi azt az illetékességét, hogy a hatalmon lévőket ellenőrizhesse és visszahívhassa, ha ezek funkcióikat nem kielégítő módon látják el. Ha ez a jog valamely államban és politikai berendezkedésben érvényre jut, az ilyen demokratikus rendszer nyújtja a legjobb lehetőséget és biztosítékot a szuverenitásnak a gyakorlatba való átültetésére. A nép puszta egyetértése azonban önmagában még nem elegendő annak a formának és módnak a megteremtésére, amelyben a politikai tekintélyek gyakorlása jogszerűnek nevezhető. b) A tekintély mint erkölcsi erő 396. A tekintélynek engednie kell az erkölcsi törvény által vezettetni magát: egész méltósága azon alapszik, hogy annak az erkölcsi rendnek a keretei között bontakoztatja ki önmagát, amelynek a maga részéről , Isten a forrása és célja". A hatalmat e renddel való szükségszerű kapcsolata alapján, amely megelőzi és megalapozza, valamint célkitűzései és címzettjei miatt nem lehet mint tisztán szociológiai és történeti kritériumok által meghatározott erőt értelmezni: , Egyes koncepciók sajnos nem ismerik el olyan igaz és helyes erkölcsi rend létezését, amely transzcendens, egyetemes, abszolút, egyenlő, azaz érvényes mindenkire. Az igazságosság mindenki által egyaránt elismert törvénye nélkül azután az emberek semmiben nem képesek teljes és biztos egyetértésre jutni." Ez a rend , csak Istenben maradhat fenn. Ha elszakadunk Istentől, önmagunktól is elszakadunk." Eppen ebből a rendből — és nem a hatalom önkényéből és akaratából — nyeri a tekintély kötelező mivoltát és saját morális jogosultságát, valamint azt a kötelességét, hogy ezt a rendet konkrét tettekre váltsa, amelyek a közjó megvalósulását szolgálják. 397. A hatalomnak el kell ismernie, tekintetbe kell vennie és támogatnia kell az alapvető emberi és erkölcsi értékeket. Ezek az értékek velünk születettek, , magából az emberi lét igazságából fakadnak, kifejezik és oltalmazzák a személy méltóságát: olyan értékek, amelyeket semmiféle egyén, semmilyen többség vagy állam nem alkothat, nem változtathat meg és nem törölhet el". Alapjuk nem az átmeneti és változó , többség" véleménye; egyszerűen úgy kell elismerni, tisztelni és megvalósítani őket, mint az objektív erkölcsi törvény elemeit, mint olyan természettörvényt, amely az ember szívébe van írva (vö. Róm 2,15), és mint magának a polgári törvénykezésnek normatív 285
