Oldal 281 [281]
OCR
Szöveggyűjtemény tudományok praktikus jelentőségére emelkednek, az emberiség önmagát s önnön tömegeit is jobban kormányozni tudja. A lélek titkai napról napra inkább föltárulnak, s lehet, hogy a következő éra a gyakorlati lélektan tudományáé lesz, mint ahogy az elmúlt század a technikáé volt. Persze, mindez elég távoli remény, s elég fantasztikus. De az emberiség története a fantasztikus lehetőségek korlátlan futómezeje. Mindenesetre megtörténhetik, hogy büszke fajunk gyászos hirtelenséggel áldozata lesz annak az apokaliptikus öngyilkosságnak, amelynek fegyverei már készen állnak a haditechnika gyáraiban. De megtörténhetik az is, hogy egyik napról a másik napra támad egy nagy, misztikus élményekkel megerősödött lángszellem, akinek szuggesztív szava mintegy az Isten üzenetével visszafordítja a világot a szakadék felé vezető mechanikus úton, s új lendületet ad neki az ős szeretet erőforrásából, hogy fajának bilincseiből kitörve, még egy fokkal magasabbra szállhasson a teremtő fejlődés s az anyagtól való fölszabadulás kitárult ege felé. Lart pourlart a filozófiában Nincs kétség aziránt, hogy a filozófus minden vágya s egész emberi lelke melyik lehetőség felé repes. De emberi kívánságai (vagy félelmei) nem vesztegetik meg ítéletét. Hideg szemmel kutatja a jövőnek minden terhességét és eshetőségét, és semmitől sem áll távolabb, mint propagandától, térítési szándéktól vagy részrehajló színezéstől. A filozófia fart pour Tart tevékenység, akár a művészet, egyetlen célja az igazság önmagáért való átélése, s mihelyt hideg s szinte emberfölöttinek látszó szándéktalanságából s földi céloktól való elvonatkozásából engedne, értékét veszítené, éppúgy, mint a matematika, ha törvényeit bármilyen fontos emberi érdekek alapján állapítaná meg. De ez a Jart pour Tart nem jelenti — a filozófiára nézve éppoly kevéssé, mint a költészetre —, hogy az élet problémáitól távol maradjon, s az égető kérdéseket ne érintse. Nagyon rosszul értett meg, aki szememre vetette, hogy Bergson aktualitását dicsérem, ugyanakkor, mikor elvileg keményen látszom elítélni minden aktualitást és korszerűséget az irodalomban. Hogyan tarthatnám az emberiség nagy, aktuális kérdéseit méltatlan tárgynak az irodalom számára? Egészen más ez, mint a praktikus gazdasági és pártkérdések. Akkor a magam írásait kellene elsősorban elítélnem. Bergson új könyvét éppen az teszi különösen izgatóvá, hogy a legforróbb és legmaibb emberi problémákra alkalmazza módszerét és eredményeit. Az emberiség jövőjéről van itt szó. S bármennyire csalódást okozhat is, hogy nem kaphatjuk itt már a régi Bergson-könyvek felfedezésszerű kapunyitásait, sem szinte vitathatatlanul meggyőző tudományosságát: mégis kétségtelenül nagy dolog korunk legmélyebb metafizikai elméjének gondolatait olvasni e mindannyiunkat gyötrő kérdésekről. Iudományosságot valóban nem is kívánhatunk: hiszen az élet ügyeiről van szó, az emberi, a lelki világról, 279
