Oldal 278 [278]
OCR
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"? önmegnyugtatás s az egész természetet közvetlen érdekeinkre vonatkoztató antropomorfizmus primitív fabulációiból komplikálttá szövődött mitológiák. Ez a másik vallás: a misztikusok, az Istenséggel, a teremtés szellemével közvetlen kapcsolatba jutott emberek vallása. A misztikus élmény az újabb, lélektani filozófia különös érdeklődésének tárgya, s többek közt maga James, a Bergsonhoz sok kapcsolatban álló nagy pszichológus tette vizsgálat tárgyává. Bergson ezeknek a kutatásoknak fonalát ragadja meg, s továbbtapogatózik, egészen a misztikus élmény gyökeréig, amely nem lehet egyéb, mint az élet primitív lendületébe való visszatalálás. Mert a misztikus élmény elsősorban és minden tapasztalat szerint: lendület. Nem intellektuális reveláció, nem kontemplatív szemlélet s nem puszta érzelmi elömlés. A nagy misztikusok megnyilatkozásai — melyek a legkülönbözőbb korokban s égtájon csodálatosmód hasonlítanak egymáshoz — vajmi keveset tudnak elmondani az értelem nyelvén, s ebben is (ahogy azt jeleztem már) a hagyományos mitológia szótárára szorulnak. Ők nem is annyira szavaikkal nyilatkoznak meg, mint életükkel, létükkel és cselekedeteikkel. Írásaik gyakran nem is maradtak, vagy nem ismeretesek a tömegek előtt, melyek hatásukat, lendületüket átveszik. Ezt a hatást, ezt a lendületet elsősorban az élet, a cselekvés adja. A nagy misztikusok valamennyien cselekvő emberek. S nagyon távol vannak attól, hogy a földi élettől idegen éljenek, valami túlvilágban. A misztikusok a lendületben élnek, amely maga az élet, úgy, ahogy az anyagban, az anyag ellen, munkál és utat tör. Csakhogy ők őserejű forrásáig, osztatlan gyökeréig tudtak leszállni ennek a teremtő lendületnek, mely az anyaggal való küzdelmében több helyütt megakadt, ágakra bomlott, zsákutcába jutott. Egyik ágában az ösztönnel küzd, másik ágában az értelemmel, s minden új állatfaj, mely a földön megjelenik, egy-egy új győzelme s egyszersmind új megakadása, megfeneklése ennek a küzdelemnek. Az ösztönt végső kifejlődésében a hangyánál bámulhatjuk, mint az értelmet az embernél. De amint a hangyának is van értelme, az embernek is vannak ösztönei; mindannyiunkban -— ha elerőtlenedve és ködösen is — él és működik s legalább csökevényszerűen vonaglik a teljes őslendület. Nem lehetetlen hát, hogy egyegy kivételes egyéniség ebbe az őslendületbe belsőleg vissza tud helyezkedni, s mintegy fölerősítve magában a csökevény fényeket, a teremtő lendületnek oly teljes intuíciójáig emelkedik, mely vallási nyelvre lefordítva szinte az Isten látását, sőt bizonyos mértékig a teremtő Istennel való azonosulást jelenti. Szeretet. Bergson teológiája Így nyert a tudományos megismerés mintegy kiegészítést és meghosszabbítást a misztikus megismeréstől, melynek értékét az egybehangzó és szuggesztíven őszinte tanúbizonyságokkal szemben nagyon nehéz kétségbe vonni. Bergson figyelmeztet rá, hogy abban az időben, mikor Afrika belseje még terra incog276
