Page 277 [277]
OCR
Szöveggyűjtemény Babits Mihály: Könyvről Könyvre (Még egy cikk Bergsonról)3: Bergson. Folytatás. Az erkölcs Bergson új könyvének címe: Az erkölcs és a vallás két forrása. De jobban megfelelne a könyv tartalmának, ha a cím így hangzanék: Két erkölcs, két vallás. Hadd vizsgáljam először az erkölcsöt. Két különböző erkölcsről van itt szó, amelyek közül az egyik nem folytatása, kitágulása vagy magasabb emelete a másiknak, hanem inkább teljes ellentéte. Az első a zárt társaságok morálja, a társadalom kényszerű önvédelme az egyén külön akciója ellen, biztosítéka az együttműködésnek a közös létharcban, közös ellenségekkel szemközt... Ez a nemzetek és kasztok morálja, a törzsi szokások összessége, melyek valami misztikus kötelező erőt nyertek egyénen túli fenségükben; voltaképp mindig harcos és zárt morál, mely sohasem foghatja be az egész emberiséget, az egész világot, mert lényegében van, hogy mindig egy bizonyos körön kívül levők ellen irányuljon: belül önerősítő szeretet és összetartás, de kifelé idegenség és harc és gyűlölet... A másik morál ennek éppen az ellentéte. Nem zárt, hanem nyílt. Nem statikus, hanem dinamikus. Nem a harcé, hanem a szereteté, mely még az ellenséget is szereti. Célja nem a törzsek és társaságok konzerválása, hanem inkább széttörésük és kitárulásuk. Forrása nem a társadalmi szokás, hanem az egyéni inspiráció; s éltetője nem a társas kényszer, hanem a prófétai egyéniségek szuggesztív hatása. Orei nem a társaság papjai és hatóságai: ellenkezőleg, papok és hatóságok gyakran kényszerültek a társaság érdekében halálra küldeni a prófétákat. Szókratészeket és Jézusokat. Nem a törzs, nemzet vagy kaszt morálja ez többé. A próféták nem szolgái, hanem vezetői és bírái a tömegfelfogásnak, s gyakran kemény szavakkal ostorozzák nemzetüket és kasztjukat az Isten nevében, akitől személyes küldetésüket nyerték. Bergson. A vallás Micsoda Isten ez? Aligha csupán egyike-másika a nemzeti vagy törzsi isteneknek, akik a nemzeti vagy törzsi lélek önvédelméből születtek: önvédelméből a félelem ellen, mely a harcra képtelenné tenne, ha láthatatlan erőket s isteneket nem éreznénk magunk körül szövetségesek gyanánt. Noha a próféta és misztikus prédikátor többnyire a nemzet isteneire és a közkeletű mitológiára hivatkozik, minden szava elárulja, hogy ez nála csak nyelv és öltözet, amelynek színeibe emberi szavakkal ki nem fejezhető misztikus istenélményét öltözteti. Ahogy az erkölcs kétféle lehet, és két különböző forrásból eredhet: úgy van egy másfajta vallás is, mint a praktikus törzsi és nemzeti vallások, az " Babits Mihály: , Könyvről Könyvre (Még egy cikk Bergsonról)". Nyugat, XXVI. évf., 1933/7, 417-421. 275
