Seite 186 [186]
OCR
KNOLL-CSETE EDIT növekszik. Annak ellenére, hogy nemzetközi egyezmények tiltják a kémiai, bakteriológiai és biológiai fegyverviselést, tény, hogy egyes laboratóriumokban kutatások folynak újabb és újabb, bevethető biológiai fegyverekről, amelyek megbonthatják a természetes egyensúlyt. Mindezekből is látszik, hogy a környezetvédelmi problémák nem oldhatóak meg egyszerűen technikai programokkal. Alapvető szemléletváltoztatásra van szükség. A Teremtő és az emberek közötti harmónia tört meg azáltal, hogy Isten helyét emberek próbáljak meg átvenni, akiknek azonban a hatalma véges. Az eredetileg harmonikus egyensúly, azaz az emberek és a természet konfliktusba kerültek egymással. Nem vagyunk Istenek. A Föld már előttünk is létezett, készen kaptuk. Ezért kötelességünk nemcsak a természetet védeni, hanem az embereket is megóvni a saját maguk tönkretételétől. Néhányan azt gondolják, hogy többek, mint embertársaik, nagyobb jogokkal születtek. Ez nem helyes. Szükség van a közösségi érzésre másokkal szemben, meg kell értenünk egymást. Hogy küzdhet valaki az állatok kiirtása ellen, ha közönyös számára például az emberkereskedelem? Az ökológiai kultúrát nem szabad részválaszokra degradálni, s csak a környezeti károkra szűkíteni. Másik nézőpont kell, egy újfajta empatikus gondolkodás, egy politika, egy nevelési program, új életstílus, egy spiritualitás, amely ellenáll a technokrata paradigmák előretörésének. Máskülönben a legjobb ökológiai kezdeményezések is megragadnak ugyanabban a globalizált logikában. A relativizmus kultúrája ugyanaz a betegség, ami az embereket egymás kihasználására sarkallja, hogy egymásra csak egyféle tárgyként, eszközként tekintsenek. Így sokszor válik képmutatóvá az a fajta zöld politizálás, ami mögött nincs empátia az embertársakkal szemben. Ami nem emel szót a gyermekek szexuális kizsákmányolása ellen, a drogforgalmazók ellen, a szervezett bűnözés ellen, a véres gyémántokkal való kereskedelem ellen, a nyomor ellen. Az ökoszisztéma és a különböző szociális világok mindig is különböző hatással voltak egymásra, s ebben a rendszerben — sajnos — a rész sokszor az egész fölé van rendelve. A természetes környezetünk mellett létezik egy történelmi, művészi és kulturális örökség is, amely szintén károsodni látszik. A modern világ uralkodó életstílusának másokra kényszerítése ugyanúgy veszélyes, mint az ökoszisztémák fenyegetettsége. Generációk közötti szolidaritás nélkül nem beszélhetünk fenntartható fejlődésről sem. A természetes környezet a Teremtés logikáján alapszik, amit minden generáció kölcsönvesz, és továbbad a következő generációnak. Az idősebb generációkra ugyanúgy figyelnünk kell, mint ahogy kötelességünk óvni a legifjabbakat. Ne csak a jövő szegényeire gondoljunk, hanem a mai szegényekre is! A generációk közötti szolidaritás mellett szükség van a generáción belüli szolidaritásra is. Itt kiemelt szerepet kap a nevelés. A vásárlás nemcsak egy gazdasági aktus, 184
