Oldal 119 [119]
OCR
Az ember és a normák ge magát az egész embert és nem annak társadalmi szerepét helyezi előtérbe. Éppen emiatt az erkölcs megjelenése konfliktusos lehet. Az átfogó társadalmi erkölcs egy olyan valóságban, amelyik a környezetben működő zárt alrendszerek világa, aligha lehetséges. Sőt, mint láttuk, akár még kifejezetten veszélyes is lehet, hiszen olyan kódokat visz be virusként” az alrendszerbe, amelyek nem annak sajátjai. Luhmann egy olyan világtársadalmat képzel el, amelyben az alrendszerek szerepei megemésztik az egyes csoportok erkölcsi vívmányait. Nincs és nem is lehet eszerint az elmélet szerint például családi, nemzeti, vallási fogalmakhoz kapcsolódó átfogó erkölcs. Talán akkor lehet csak visszautalni az erkölcsre, ha az alrendszer diszfunkciót mutat (például elfogult a bíró a jog alrendszerében). Bár ezt a kérdést is inkább magának a jognak kellene kezelnie. Luhmann-nak igaza van abban, hogy az egyes alrendszereket el kell választani egymástól. Azt viszont már nem tudjuk elfogadni, hogy az erkölcs ne tudna egy önálló rendszert képezni, ami nemcsak egy társadalmi funkció, hanem megérthető, logikus, a közösség egészének túlélését szolgáló elv. Az erkölcs is kódolt kommunikációt jelent, azonban a horizontja jóval nagyobb egy egyszerű társadalmi szerepnél, mivel a jó és rossz kategóriái az egész emberi egzisztenciát, annak egyéni és közösségi vonatkozásaiban is egyaránt érintik. Nagyon nagy veszélyt rejt magában, ha magát az embert kizárólag a társadalmi szerepei mentén akarjuk értelmezni. Az ember maga (egyéni és közösségi létében) az, aki ugyan részt vesz az alrendszerek által kódolt szerepekben, azonban a szerepek nem vehetik el az ember erkölcsi a priori adottságait és a szerepeitől független morális felelősségét. Elengedhetetlen tehát az erkölcs más alrendszerektől elválasztott elemzése, azonban ezzel együtt elengedhetetlen az ember mint egyéni és közösségi létező társadalmi szerepein túlmutató középpontba helyezése is. Az ember lényegének megértése és tisztelete nélkül nem lehet hosszú távon működő alrendszereket építeni. Amennyiben az alrendszerek működésének mérhetőségére helyezzük a hangsúlyt, elveszítjük annak lehetőségét, hogy magát az embert mint a mérhetőségen túlmutatót lássuk. Önmagában nem segít ezen az sem, ha a moralitás vagy erkölcs ápolását megpróbáljuk az alkotmányra vagy az alkotmánybírókra bízni. Az erkölcs és a morál fogalmai ugyanis különböznek a jog fogalmaitól. A jog annyiban erkölcsös, amennyiben erkölcsösek a jogalkotók és jogalkalmazók. Mit kezdhetünk mégis a jogban megjelenő erkölcsi tartalmú fogalmakkal? Azokat csak mint , rendszerhibákat", , fertőzéseket" kell kezelnünk, vagy el kell fogadni azt, hogy a jog kommunikációs terében megjelenik 22 Anzenbacher: i. m. 33. 117
