Oldal 115 [115]
OCR
Az ember és a normák Szent Tamás társadalomképének alapjánál az igazságos elosztást találjuk, egyfajta ,középmérték" szerint. Az igazságosság az a társadalomszervező erő, amelyik a közjogi és a magánjogi viszonyokat összekapcsolja. A társadalom igazságossága az egyéni jólétet is szolgálja. A részleges igazságok szoros kapcsolatban állnak egymással és a törvényes igazságossággal egyaránt. , Ezenkívül, az osztó igazságossághoz sa pénznek, a tisztségeknek és minden egyébnek az elosztása tartozik, ami csak elosztható azok között, akik egy közösséghez tartoznakc, ahogy a Filozófus mondja (Ethic. V.) [5. fej.]. Ezeknek a személyek között kölcsönös cseréje is van, ami a kölcsönös igazságossághoz tartozik. Tehát nem különbözik az osztó és a kölcsönös igazságosság anyaga." Felvetődik a kérdés: értelmezhető-e még a modern társadalomban az igazságosság objektív fogalma? Már maga Platón is felhívja arra a figyelmet, hogy az igazságosságot lehet rosszul is definiálni. Például ha azt gondoljuk, az igazságosság csak ránk vonatkozik, másokra viszont nem kell alkalmaznunk, azaz a barátnak segítsünk, de az ellenségnek ártsunk. Márpedig aki igazságos, az nem árthat senkinek. Ugyanígy nem tekinthetjük igazságosnak azt sem, ami egyszerűen csak hasznos vagy az erősebbnek előnyös. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne lenne igazságosság. Napjaink gondolkodása mégis inkább a Platón által tévútként jellemzett igazságosságfogalmakból indul ki. Igazságos az, ami nekem jó. Igazságos az, ami hasznos. Vagy még egyszerűbb kijelenteni: nincs igazság és igazságosság sem — beleesve Nietzsche hibájába és abba a hatalmat mint mércét meghatározó hibába, amelyet a bölcsességi irodalom a Bibliában már Krisztus születése előtt legalább száz évvel megfogalmazott." Ha viszont elfogadjuk, hogy nincs igazságosság (igazság), hogyan működhet a társadalom? Erre a kérdésre a választ a Niklas Luhmann által képviselt, a következőkben bemutatásra kerülő funkcionalizmus elmélete adja meg legvilágosabban. Más kérdés, hogy ez a világos válasz valóban olyan társadalmat ír-e le, amelyik a fenntartható emberi életre alkalmas? Luhmann szerint a társadalmi alrendszerek saját szabályaik mentén (binárisan kódoltan), önmagukban, zártan működnek. A társadalom a funkcióinak összessége. Az emberek közössége az egyének által ellátott szerepek összessége. Az egyén — egyénként —- legfeljebb önmagának lehet fontos, az igazán lényeges a társadalmi alrendszerben betöltött funkciója. A hivatal, a szerep, a funkció megelőzi az egyént. Amit , önmegvalósításnak" hívunk, az nem más, mint bizonyos kapcsolatokért, funkciókért, karrierért vívott harc, amelyben az egyén a többiek számára csak a szerepe és kapcsolódása miatt lehet lényeges. 2 Aguinói Szent Tamás: i. m. II-II, g. LXI, 4. 35 Számunkra a hatalom legyen az igazságosság mércéje, mert a gyenge nem ér semmit." Bölcs 2,11. 113
