OCR
BIRHER NÁNDOR eee AZ EMBER ÉS A NORMÁK Az ember szabályok szerint rendezi be életét, nem tud szabályok nélkül élni. Az egyik leglényegesebb , evolúciós előnye", hogy képes az osztozkodásra; akár jó szándékból, akár irigységből, de igazságos elosztásra törekszik. Az igazságosságot pedig szabályokban próbálja rögzíteni. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy tisztán a jog eszközével biztosítható az ember ezen , evolúciós előnye".! Valójában az igazságosság sokkal mélyebben gyökeredzik: az egész embert mint örökkévaló létezőt érinti, és szoros kapcsolatban van az áldozatvállalás, más néven a szeretet kérdésével is. Az igazságosság ugyanis nem tisztán formális (eljárási) kérdés, hanem az egész ember teljes egzisztenciája. Ezért létezhet az , igaz ember" fogalma. Közösség és egyén A közjó és a magánjó kérdése az antik filozófiai hagyományban nem választható el egymástól. Platón világosan megfogalmazza az A/lam című munkájában, hogy az egyén csak másokkal együtt boldogulhat, az igazságosság kérdését a közösség együttműködése során az államban tanulmányozhatjuk a leghatékonyabban. Ezt a gondolatot erősíti meg Platón tanítványa, Arisztotelész is, aki már valamivel gyakorlatiasabban közelít a kérdéshez. ,Minthogy minden városállamban egy bizonyos fajta közösséget ismerhetünk fel, s minden közösség nyilván valami közjó megvalósítására alakult [...] a legfőbb jó elérésére elsősorban mégis az a legfelsőbbrendű közösség törekszik, amely a többit mind magában foglalja. Ez pedig az, amit városállamnak nevezünk, vagyis az állami közösség." ,Aki erőszakkal keresi igazát, olyan, mint a herélt, aki az érintetlen lányt meg akarja erőszakolni." Sir 20,4. ? — Arisztotelész: Politika. Fordította Szabó Miklós, Gondolat Kiadó, Budapest, 1969. I. 1252, 5. 109