Seite 101 [101]
OCR
Az erkölcs néhány jogi, filozófiai és etológiai aspektusáról Már Grotius is megkülönböztette a fermészetjogot és a pozitív jogot, miközben az előbbit bizonyos mértékig relativizálta is.? Szerinte ugyanis a természetjog bizonyos része a fársadalmi viszonyoktól függ.? Természetjoga egyuttal racionalista volt, hiszen számára a természetjog az arra vonatkozó ítélet, hogy valamely cselekedet az , értelmes természettel" megegyezik-e. Nála az emberiség — kezdeti stádiumában — független egyedekből állt, majd megjelent a zulajdon és az azért folytatott küzdelem, amelyet azonban a szerződés útján kialakult rend és az állam létrejötte követett. Grotius tehát Hobbesszal ellentétben az értelmet, a szerződést a civilizációt megelőző, sőt azokat teremtő entitásnak gondolta el. Jelentős továbbá az ember zársulási ösztönéről vallott nézete, amely voltaképpen megelőlegezte az ember szociábilitásáról szóló humánetológiai megállapításokat. Locke — ahogy Grotius is — vitatja Hobbes azon nézetét, hogy az emberiség természetes állapota a , bellum omnium contra omnes", és hogy , homo homini lupus est”.% Az államot azonban Locke is egyfajta szerződésből látja következni. Szerinte az emberiség hajnalán viszonylagos béke és egyenlőség honolt, és az egyenlők szerződése teremtette meg az államot, amelynek legfőbb célja az emberi szabadság biztosítása. Locke tehát Rousseau későbbi gondolataihoz" hasonlóan az emberi lét államot megelőző, természetes állapotát valamilyen id-i//ikus helyzetnek fogja fel, ám az állam létrejöttében — szemben Rousseau-val — új lehetőséget lát. Locke kortársa, Pufendorf finomítja Hobbes sötét tónusú gondolatait, és tovább is lép Locke-on. Pufendorfnál nemhogy öldöklő harc nincs az emberek között, nem csupán egyenlők őseink, de — ahogy Grotiusnál is — egyenesen társulási ösztönnel is rendelkeznek." Hobbes nyomán azonban kiemelt figyelmet fordít az ember önfenntartással összefüggő, önző vonásaira is. Ebből következően nála is felmerül a zermészetjog képzete, amelynek lényegét az ember önző és zársulásra hajlamos sajátosságainak egyensúlyában látja." Felfogása, amely a másik ember érdekeinek (utilitás) figyelembevételére int, sok szempontból a későbbi utilitaristák gondolatait előlegezi. Noha Pufen§2 Grotius 1960. Vö. Aguinói Szent Tamás Lex aeterna (Isten bölcsességéből eredé jog), Lex naturalis (emberi értelemmel felfogott Lex aeterna), Lex humana (voltaképp a pozitiv jog, amit az ember a Lex naturalisra kell hogy alapozzon), valamint Lex divina (Istennek a Szentirdsban kinyilatkoztatott törvenye) kategöriäival. Toväbbä azzal a „jelenseghärmassäggal”, amely 1) az ember Mumánetológiai sajátosságaiból, 2) egy adott ku/zúra által kódolt erkölcsi ideálból, valamint 3) az utóbbival sajátos kapcsolatban álló bozizív jog rendszeréből áll. 84 Locke 1967; vö. Locke 1986. 5 Rousseau 1978. 86 Pufendorf 1967; 1991. Pufendorf ma is aktuális természetjoga tehát elkerüli az egyoldalúságnak azokat a veszélyeit, amelyekbe — mint korábban jeleztük — egyaránt beleesik mind a szocialista-kommunista, mind pedig a liberális-kapitalista társadalomideológia. 99
