Oldal 99 [99]
OCR
Az erkölcs néhány jogi, filozófiai és etológiai aspektusáról A szabálykövetési készség olyan erős az emberben, hogy a kollektív szabályokat az egyéni érdekkel szemben is hajlandóak vagyunk követni, másfelől olyan, önmagukban értelmetlen fegyelmezési szabályoknak is alávetjük magunkat (pl. katonaságnál, az iskolában), amelyek egyedüli célja pusztán az, hogy folyamatosan xyi/vánvalóvá tegyék a dominanciaviszonyokat." A konstrukciós készség további igen fontos következménye a rífusok jelensége, amely Csányi meghatározása szerint nem más, mint a szabályok és érzelmek konszrukciója." Csányi hangsúlyozza az egyéni rítusok, pl. a napi cselekvések szokásos rendjének jelentőségét is. A rítusok előnyét többek között abban látja, hogy nem kell a cselekvéssort újra és újra kitalálni, másrészt a rítusnak kommunikációs értéke is van, nevezetesen a cselekménysor elején már lehet tudni a következő lépéseket. A rítusoknak ezenkívül — úgy véljük — kitüntetett jelentőségük lehet a szabályok szilárdságának biztosításában, a hozzájuk való érzelmi viszonyulás folyamatosságának fenntartásában is. A konstrukciós készség és a szabálykövetés éppúgy, mint a különféle rítusok a jog tételezése és érvényesülése szempontjából, noha kultúránként eltérő mértékben, ám kitüntetetten fontosak. Csányi az ember humánetológiai sajátosságának tekinti a konszenzuskeresést is, ugyanis az eddig ismert nomád, vadászó-gyűjtögető törzsek kivétel nélkül közös egyetértéssel hozzák meg fontos döntéseiket." E tulajdonság általánossága az, ami prekulturális, tehát evolúciós jellegére utal. Az okvetetlenkedőket a többség hamar megkritizálja és nevetségessé teszi. Így tehát világos, hogy a fúlzott dominanciaigénynek és fokozott agressziónak nem lehetett túl nagy szelekciós értéke az emberré válás során. A konszenzuskeresés humánetológiai sajátossága tehát azzal a könnyen belátható jogelméleti következménnyel is jár, hogy a parancselméletek és a jogpozitivizmus bizonyos feltételezései vélhetően merőben spekulatívak. Hiszen ha az emberi szabályrendek alapvetően valamilyen fokú és mértékű konszenzuson keresztül születnek, úgy e szabályok már ezért sem jeleníthetnek meg teljesen tetszőleges jogi tartalmakat, csupán olyanokat, amelyek a zöbbség — de legalábbis a többségi vélekedést meghatározó kisebbség — oldaláról alapvetően támogatásban, valamilyen mértékű elfogadásban részesülnek. Az viszont már 76 Uo. 174. 7 Uo. 170. ”® Uo. 105. Ugyanebben a munkájában Csányi arról is szól, hogy bizonyos főemlősök a nyelv hiányában miként döntik el, hogy melyik irányba induljanak el vadászni. A körben ülő állatok közül az egyik elindul, majd hátranéz. Ha azt látja, hogy a többiek nem követték, kissé méltatlankodva visszatér. Mindez — más-más egyedekkel — addig ismétlődik, amíg a csoport többsége nem kezdi el követni az útnak indulót. Csányi itt azt kívánja demonstrálni, hogy a nyelv milyen jelentős mértékben képes lerövidíteni a kommunikáció idejét. Csakhogy a leírás Csányi azon meglátásának igazolására is alkalmas, hogy a konszenzuskeresés alapvető emberi jellemvonás, hiszen ennek nyomai az iménti leírás alapján már bizonyos főemlős fajoknál megfigyelhetők. 97
