Oldal 95 [95]
OCR
Az erkölcs néhány jogi, filozófiai és etológiai aspektusáról amikor valamely közös feladat megoldásában a csoportoknak együtt kellett működniük." Az imitrációs készség — nevezetesen, hogy különösebb jutalom és külső motiváció nélkül hajlunk mások magatartásának sokszor nem is tudatos utánzására, követésére — szintén emberi jellegzetesség. Mindez — amint arra Meltzoff és Moore kutatásai rámutatnak — már a születés után rövid idővel megjelenik, hiszen a csecsemők a föléjük hajolók fejmozgását követni képesek." Az imitációs készség erejét és mélységét a felnőttek körében pedig mi sem mutatja jobban, mint a leghóbortosabb divazok viharos sebességű elterjedése. Az imitációs készség ilyen erős jelenléte erősen ellentmondani látszik az ún. parancs- és kényszerelméletek teóriájának, a jogi szankciók túlzott jelentőségének. Magatartásunkban tehát távolról sem játszik oly kitüntetett szerepet a külső kényszer, mint azt a racionalista-behaviorista akció-reakció modell véli, amely egyúttal nem vet kellőképpen számot az emberi természet — Bertalanffy kifejezésével élve — autonóm aktivitásával."" Az imitáció mellett azonban az ember összehangolódási készsége is nagyban előmozdítja, hogy az egyének összessége végül is mint társadalmi totalitás jelenhessen meg." Az empátia, a részvét, a másik lelki állapotában való osztozás képessége olyan, az együttműködés és eredményesség irányába ható rövid utakat teremt, amelyek nélkül pusztán értelmi megközelítéssel hallatlanul körülményes módon és hosszadalmas utakon lehetne a kívánt célt elérni. Az összehangolódás képessége azonban a lehető legtriviálisabb emberi megnyilatkozásoknál is megjelenik. Gondoljunk csak az ásító emberre, aki másokat is ásításra késztet, a tömegen végighullámzó dühre és nevetésre éppúgy, mint a falatozó emberre a vonaton, akit az ő láttán megéhező fajtársai perceken belül követni kezdenek. Az összehangolódás szintén alapvető természetes társadalmi szabályozó, amely a jogkövető magatartás megvalósulása szempontjából alighanem igen fontos tényező. A csoporton belüli erős kohézió létrejöttét az imitáció részben tudattalan, az összehangolódás többnyire önkéntelen mechanizmusán túl az ember indoktrinälhatösäga, räbeszelhetösege, befolyäsolhatösäga szolgälja. Ennek lényege, hogy közös eszméket nem racionális alapon fogadunk el. Az emberek olyan egyszerű elvekre fogékonyak, amelyek a csoport belső szabályrendjét közvetítik, és ezeket bizszerűen, érzelmi azonosulás útján fogadják el.? Mindennek — mint említettük — különösen a nagyobb közösségekhez, a nemzethez való kötődésben van kitüntetett jelentősége. Az indoktrinálhatóság negatív értelemben is megfogalmazható. Tudniillik — amint arra Milgram 5 Bereczkei 2008, 90. 56 Meltzoff - Moore 1992, 479-505. "7 Bertalanffy 1991. 5 Csänyi 2007, 161. 59 Eibl-Eibesfeld 1989. 93
