Oldal 94 [94]
OCR
SZMODIS JENŐ állami alakulatok éppenséggel olyan organizációk, amelyek létrejöttét sokkal inkább határozták meg evolúciós gyökerű bumánetológiai sajátosságok, mint azt korábban valaha is sejteni lehetett. Miközben tehát az ember rendelkezik a szövetség, sőt a szövetségek közötti szövetségek megkötésére való készséggel, a legmélyebben benne él egy ezzel ellentétes jelleg: a már említett saját csoport-idegen csoport megkülönböztetésére irányuló késztetés is. Ennek megdöbbentő példáját adja a Sherif házaspár kísérlete," amely egy nyári táborozás során azonos adottságú fiúkat osztott két csoportra. A csoportokon De/üli kooperációk erősödésével egyidejűleg feszültségek támadtak a csoportok közözz, amelyekkel együtt járt a másik csoport leértékelése, becsmérlése is. Shaw és Wong," illetve Van Dennen" szerint a sajât csoport-idegen csoport megkülônbôztetésének késztetése evolúciós eredetű és már a hominida csoportoknál kialakulhatott. Mindennek szelekciós, adaptív értéke lehetett, tudniillik a csoporton belüli altruizmus kölcsönösségére kevéssé lehetett építeni a csoportok között. Mindezt a k&söbbiek sorän fokozhatta a kulturalis és a nyelvi ellentétekből adódó ösztönös bizalmatlanság. Ezeknek az ősi idegenkedéseknek a maradványaként tekinti Eibl-Eibesfeld a gyermekek veleszületett félelmi reakcióját,? amely 8-24 hönapos korban mutatkozik meg az idegenekkel szemben. Le Vine és Campbell az etnocentrikus szindróma? nevet adta annak a jelenségnek, amely a zörzsön belül a vezetők tiszteletét, az áldozat dicsőségét, a kollektív értékek felsőbbségét mutatta, kifelé azonban a megbélyegzést, az idegen erkölcsök leértékelését és a kapcsolatok minimalizálására való törekvést. Mindennek a csoportszerveződés, a társadalmi lét és a szabálykövetés szempontjából is alapvető jelentősége van. A csoportok közötti kapcsolatokban így kiemelt jelentőségre tehet szert az ún. egyezkedő viselkedés, amely döntően racionális megállapodások útján érvényesül." Az egyezség során a csoportok meg kívánják 6rizni autonémiájukat, sajátos eszméiket. Csányi úgy véli, az egyezkedési viselkedés azon csoportok között mehetett végbe sikeresen, amelyek között — esetleg, mert régóta egymás közelében éltek — nem működött hatékonyan az idegen csoportok közötti gyűlöleten alapuló szelekció. Mindezt vélhetően elősegíthették olyan helyzetek is, amelyek közös feladatok, közös veszélyek elé állították a különböző csoportokat. Mint ahogyan a Sherif házaspár kísérletében szereplő nyári tábor csoportjai között is csupán akkor csökkentek a feszültségek, 4 Sherif — Sherif 1966. > Shaw — Wong 1989. 51 Dennen 1999, 37-74. 52 Eibl-Eibesfeldt, 1989. 5 Levine - Campbell 1972. > Csänyi 2007. 82. 92
