Oldal 90 [90]
OCR
SZMODIS JENŐ igen nagy figyelemmel, amelyekben valamilyen emberi konfliktus jelent meg." A békítő-kiengesztelő magatartás mellett bizonyos bosszúálló viselkedéseket is megfigyeltek a csimpánzoknál. Ezek pl. a makákóknál nem mutathatók ki. Mindennek a jogrend represszív funkciójával való mély összefüggéseit nehéz nem észrevenni, még akkor is, ha a modern büntetőjog elmélete a büntetés feladatának az általános és az egyéni prevenciót jelöli meg. Az állati közösségeken belül a domináns egyedek a pozíciójukat általában fizikai rátermettségük alapján szerzik meg. Ezzel szemben a fejlett szociális érzékkel rendelkező emberszabásúak, különösen a csimpánzok esetén a dominanciát nem elsősorban a fizikai erő és az agresszivitás mértéke alapozza meg (noha teljességgel ezektől sem független), hanem — amint arra De Waal," Dunbar" és Lee? munkái rámutatnak — az erős szövetségek létrehozására való képesség.? Mindez együtt jár a dominanciaharcokat követő békülési igyekezettel a domináns egyed részéről, amennyiben a másik az alárendelt pozíciót elfogadja. Alighanem ugyanez a viselkedési képlet jelenik meg az erőszakos társadalmi változásokat követő konszolidációs folyamatok során is, amelyeknek a jogrend megszilárdulása szempontjából igen jelentős szerepük van. Másfelől, a domináns egyed két alárendelt harcában rendszerint a gyengébbet támogatja, elősegítve ezzel egyúttal saját érdekeit is, hiszen a megrendszabályozott erősebb alávetett tulajdonképp az 6 potencidlis rivalisa.* Szó sincs itt még királyról, rendi társadalomról, bárói ligákról és polgárságról, ahol a király a gyengébb polgárságra támaszkodva, azt segítve igyekszik a bárói ligák túlzott hatalmát korlátozni, ám a dominanciajátszmák koreográfiája már a csimpánzok körében is megdöbbentően hasonlatos az emberéihez. Pontosabban talán: a mieink amazokehoz. És, noha talán még számtalan, az emberre is jellemző etológiai vonást említhetnénk, a jog mint közösségi szabályozó szempontjából ezek közül az egyik minden bizonnyal kitüntetett jelentőségű. Nevezetesen a saját csoPort-idegen csoport éles megkülönböztetésének hajlama és képessége. Az idegengyűlölet ugyanis távolról sem csupán az emberre jellemző. Amint arra van Hooff" rámutat, a legzöbb főemlős idegenkedve fogadja, sőt többnyire meg is támadja azon fajtársait, amelyek nem tartoznak rokoni közösségébe. Mindez a csimpánzoknál a csoportok közötti agresszióval, valóságos háborúkkal is megvalósulhat.? E tulajdonság nagy jelentőséghez jut majd az emberi 7 Csanyi 2007. 28 Uo. 18. 29 De Waal 1992, 233-257. 3° Dunbar 1994. 31 Lee 1999. 32 Bereczkei 2008, 96. 3 Uo. 34 Van Hooff 1990, 23-54. 355 Csányi 2007. 136. 88
