Oldal 88 [88]
OCR
SZMODIS JENŐ ményezte e kérdés felvetését. A Nyugat ugyanis — keresztény hagyományai nyomán — még a szekularizáció nagy korszakát, a XIX. századot követően is gyakran a természettől teljesen külön entizáskénz fogja fel az embert. Ez a szemlélet igencsak szemben áll a z@vo/-keleti vilägkeppel, amelyben a harmöniának, a konfliktuskerülésnek, a világ egységéről vallott különféle felfogásoknak sajátos elgondolásai alakultak ki." Nyugaton a darwini fordulat volt az, ami segített az embert a természet, az , állatvilág részeként" felfogni, míg a Keleten — elsősorban Indiában és Kínában - fel sem merült az ember és a természet oly éles szembeállítása, mint a Nyugaton." A humán tudományoknak az etológiától való bizonyos fokú fávolságtartásában persze nem pusztán az alapvetően vallási eredetű, bár mára szekularizálódott fenntartásoknak és idegenkedéseknek van szerepük, hanem az egyes diszciplínák azon nehézkedési törvényének is, amely arra késztet, hogy a megszokott kérdéseket — amíg csak lehet — a megszokott módon és a bevált fogalmi készlet szerint igyekezzen megválaszolni az adott tudományterület. Ebben is egyfajta , humánetológiai törvényszerűséget" ismerhetünk fel. Azt nevezetesen, hogy az emberi társadalom és kultúra alapvetően a bevett gyakorlatok iránti bizalomra, az újításokkal szembeni bizonyos fokú egészséges bizalmatlanságra épül." Vagy ahogy Max Planck fogalmazott egykor: az új eszmék nem akkor győznek, amikor azok ellenfelei meggyőződnek az új gondolatok igazságáról, hanem amikor ezek az ellenfelek lassan kihalnak. Nagyjából így volt ez a darwini modellel, és vélhetően így lesz még sokáig minden, a jelenségeket a megszokottól eltérően kezelő megközelítéssel is. A főemlősök néhány , emberi" vonása Amikor az ember bizonyos etológiai sajátosságait számba vesszük — minthogy nincs oly éles határ az ember és az állatvilág között, mint azt hinni szeretnénk — célszerű nem pusztán az ember fajspecifikus tulajdonságait elősorolnunk, hanem - a már hivatkozott, Ulpianusnak tulajdonított gondolattal összhang7 Glasenapp 1987; Bänhegyi 2008, 46-77. 18° Különleges ebböl a szempontböl a közép-ázsiai török-tatár népek mitolögiäja, vilägfaszimbolikája, az ember égi eredetének elgondolása, amely túl azon, hogy bizonyos elemeiben hatott a kínai mitikus képzetekre (ott az uralkodó az , Ég fia”, „san jü”), alighanem Mezopotámián, a sumer-akkád kultúrán keresztül nagy hatást gyakorolt mind az Oszövetség népére, mind a méd-perzsa vallásra. , 4 fejlett korabeli kínai történetírás és kultúra jóvoltából azonban többet is tudunk ezekről a korai hunokról. Kínai átírásban ugyan, de ismerjük legrégibb uralkodójuk nevét, akit Tou-man-nak hívtak. Királyi címén »san-jü«nek nevezték, és éppúgy az ség fiánakc tartották, mint a kínai császárt." (Dümmerth 1987, 42-43.) Ld. még Eliade 2002, 7-22. A biológia és a kultúra különleges kapcsolatáról a jogi szabályozás tükrében I. McGuire — Rehbinder 1993. 19 86
