Oldal 86 [86]
OCR
SZMODIS JENŐ A korábbiakban? utaltunk arra, hogy a különböző kultúrköröknek a jog jelenségéhez való viszonya igencsak eltérő. A Tavol-Keleten, igy pl. Japanban és Kínában a társadalmi rend fenntartásában elsősorban a zevelésnek és a példamutatásnak tulajdonítanak kiemelt jelentőséget, a jogot pedig valami olyan szükséges rossznak tekintik, amely csupán végső és szinte alantas eszköze az emberek közötti kapcsolatok rendezésének. Az iszlám kultúrkörben? a jog — mint a vallási élet szerves része — ugyan nagy tiszteletnek örvend, azonban, -— pontosan vallási kötöttsége és beágyazottsága miatt, — nem rendelkezik önértékkel." A jog mint az egyéb hiedelmektől tisztán elkülönült rendszer itt hagyományosan nem jelenik meg. Mindezt jól tükrözi az is, hogy hosszú évszázadokig a Távol-Keleten és az iszlám világban ki sem alakult az olyan professzionális jogászi rend, amely kifejezetten és kizárólagosan a jogot művelte volna. Kína mandarinjai és az iszlám világ kádijai inkább voltak a filozófia, illetve vallás tudományának művelői, mint a vagy megvetett, vagy el sem különült jogé." A vallás és a jog differenciálódásának hiánya jellemezte toväbbä a hindu kultürkört is, ahol a dharmäban järtas papok, a brahminok tanácsa mellőzhetetlen volt az uralkodó azon döntései tekintetében, amelyek a mi fogalmaink szerint jogi jellegű ügyekre vonatkoztak. A XIX. századtól ezen ősi és tradicionális társadalomirányítási rendszereken mindinkább rést ütött a nyugati jogi gondolkodás számos eleme (kartális törvényalkotás, a jog professzionalizálódása), ám a XX. század utolsó harmadától igencsak jól megfigyelhető e területeken a hagyományos értékekhez való visszafordulás." A jog értékként való tételezése, elkülönülése és professzionalizálódása alapvetően a római jogban, ennek is leginkább klasszikus korában következett be, valamint — többé-kevésbé a római jog hatására — a Nyugaton. Látható tehát, hogy — amint arra Alf Ross helyesen rámutat" — a jog jelenségeiről igencsak problematikus általánosságban szólni, a jog jelenségének 8 Szmodis 2007. ° Az itt mondottak igazak függetlenül attól, hogy a mozlim világ meglehetős belső tagoltságot is felmutat. A síita, a szunnita és egyéb irányzatok ugyanis abban feltétlenül megegyeznek, hogy a jog az isteni akarat Koránban foglalt parancsai nélkül értelmezhetetlen. A muzulmán jog logikai fejtegetései és a természet rendjét érintő spekulációi elválaszthatatlanok az isteni bölcsesség eszméjétől. Az iszlám jognak ez a viszonylagos rugalmassága, nem szöveghez kötöttsége az, ami e jogot az évszázadok során megóvta a formalizmustól, és viszonylagos pragmatizmust biztosított a számára. Ehhez hasonló jelenség volt a keresztény középkor jogi koncepciója, amely ugyan a Bibliához kötődött, ám mentes volt a szövegközpontú formalizmustól. A lényeg mindkét esetben a szöveg (mégpedig a szöveg egésze) által pusztán közvetített isteni üzenet volt. Igaz ez még akkor is, ha az utébbi 100-150 évben e , jogi világba" a nyugati jog jelentős behatolása valósult meg. 1! Coing 1996, 124. 12 Jany 2007, 91-108. 5° Szmodis 2007. 4° Ross 1958. 10 84
