Page 84 [84]
OCR
SZMODIS JENŐ Jog és humanetoldégia — evolúciós pszichológiai megvilágításban? A humánetológia, amely több tudományterület sajátos és tudománytörténeti szempontból alighanem szükségszerű találkozásából bontakozott ki, annak ellenére hagyta szinte teljesen érintetlenül a humán tudományokat, hogy a természettudományokban mindinkább kiaknázzák a benne lévő lehetőségeket és magyarázóerőt. Fejlődése nyomán bontakozott ki például az ún. evolúciós pszichológia, sajátos szimbiotikus kapcsolatban áll a paleoantropológiával, azonban a szociológia vagy a jogtudomány eleddig — néhány tiszteletre méltó, többé-kevésbé elszigetelt kísérlettől eltekintve — nem vett tudomást az általa feltárt, az embert és annak közösségi létezését legalapvetőbben érintő tényekről. A jog bevett (így például pozitivista, analitikus, természetjogi, morálfilozófiai, szociológiai) megközelítései — olykori vitáik és egymást gyakran kizárni látszó megállapításaik ellenére — hasonlítanak abban, hogy különféle, ám jól körülírható emberképből, illetve zársadalomfelfogásból indulnak ki, többnyire azonban anélkül, hogy ezeket az előfeltevéseket bővebben kifejtenék, világosan nyilvánvalóvá tennék. A szemben álló jogfilozófiai irányzatok eltérő következtetéseinek így sokszor inkább az embert és a társadalmat illető előzetes elgondolások különbözősége az oka, mint pusztán a kutatás módszereiben rejlő sajátosságok eltérő jellege. Sőt, egy meghatározott emberkép és társadalomfelfogás nagyban befolyásolja azt is, hogy annak elfogadója a jogfilozófia mely bevett módszerét alkalmazza, mely irányzatához csatlakozik. Ezek az emberképek és társadalomfelfogások ráadásul jellemzően olyan ideologikus feltevéseken alapulnak, amelyeknek kevés közük van a racionális mérlegeléshez, sokkal több a zevelzezés és a szocializáció beidegződéseihez és az egyéni vérmérséklet sokszor kevéssé tudatos tényeihez.? A címben jelzett humánetológiai szempontok — szemben a humán tudományok gyakorta spekulatív módszereivel — túl azon, hogy empirikus alapon jöttek létre, a jogi jelenségeknek egy, az eddigieknél szélesebb horizontú interpretációját is ígérik. A jog biológiai és etológiai magyarázata természetesen nem teljesen új keletű, annak ellenére, hogy eleddig nem sikerült a jogfilozófia , fő áramába" bekapcsolódnia.? Itt különös tisztelettel kell megemlékez! A humánetológia, illetve az evolúciós pszichológia tudományai maguk is interdiszciplináris eredetűek, szoros összefüggésük vitathatatlan. Elhatárolásuk azért is problematikus, mert egyrészt kölcsönösen merítenek egymás tudományos eredményeiből, másrészt mindkettőt egyfajta evolúciós szemlélet hatja át. Noha mindkét terület alapoz a szociálpszichológia eredményeire is, utóbbi terület azonban azért jól elkülöníthető az előbbiektől, mert tartózkodik a szociálpszichológiai tények evolúciós magyarázatától. : Erről Id. bővebben Horváth 1995, 156-157. E körben jelentős tudományos eredményekről van szó, a , főáramon" pedig elsősorban az egyetemi jogászképzés során reflektált szerzők sorát értem. Természetesen nem az 82
