Oldal 79 [79]
OCR
Természetjogállam csonka változata marad meg: a lényegében a kárelvre épülő egyéni emberi jogok rendszere. [...] Miért maradtak a liberális társadalmak szinte a közelmúltig működőképesek? Nos, főleg azért, mert hosszú időn keresztül a széles tömegek a valóságban nem az elméleti síkon már elismert és meghirdetett alapelvek szerint éltek. Működött az a valami, amit Molnár Tamas , maradék kereszténység"-nek nevezett:?" sokan ugyan már csak megszokásból, hagyománytiszteletből, a külsőségek szintjén vagy éppenséggel egyáltalán nem voltak hívő keresztények, de zömmel egészen a XX. század derekáig a hagyományos keresztény — s így a klasszikus természetjognak is megfelelő — erkölcsi normákat követték a magánéletükben. Ennek — a megszokás mellett — a XIX. század végéig a jól felfogott önérdek is oka lehetett, hiszen pl. amíg nem létezett mai értelemben vett szociális háló, nyugdíjrendszer, addig az átlagember — akárcsak, mint említettük, a premodern világban — továbbra is közvetlenül belátta abban való érdekeltségét, hogy legyenek gyerekei. Az említett , maradék kereszténység" emellett még a politikusok elméjében és így a törvényhozásban is éreztette hatását. Itt sem érvényesült a teljes következetességgel végiggondolt kárelv, a ténylegesen érvényben lévő jogszabályok egyelőre még hozzájárultak az erkölcs második funkcióját képviselő normák tekintélyének a közvéleményben való fenntartásához. [...] Mind a közvélemény, mind a politikusok érezték tehát, hogy gondoskodni kell az erkölcs mindkét funkciójának érvényesüléséről. (Ez sokáig, lényegében a XX. század derekáig számos tekintetben meg is történt, s az államtól a közelmúltig nem várták el, hogy deklaráltan erkölcsileg semleges legyen.) Csakhogy az erkölcs második (a klasszikus értelemben vett közjót védő) funkciójáról való gondoskodás most már kizárólag a politikai döntéshozók és választóik akarata következtében hozott, bármikor könnyen módosítható vagy eltörölhető — végső soron a közvélemény esetleges változásainak kiszolgáltatott — törvényeken múlott, nem pedig a liberalizmus lényegéből fakadó alapelveken. Az utóbbiak mind következetesebb érvényesítésére való törekvés csak akkor erősödhetett föl, amikor [...] a jóléti állam és a fogyasztói társadalom tömegek számára tett elérhetővé szociális biztonságot, viszonylag magas életszínvonalat és ehhez kapcsolódóan egyre változatosabb örömöket. Ennek a feljebb mondottakra gyakorolt hatását megint csak a család sorsán szemléltethetjük a legjobban, de azért is kitüntetett e példa, mert az e téren bekövetkezett változás (ti. a Nyugat mai katasztrofális demográfiai helyzete) járt a leginkább végzetes hatással. Az átlagember egyre kevésbé látja be személyes érdekeltségét abban, hogy gyermekei szülessenek, hiszen nyugdíja 7 Molnár Tamás: Az Egyház, évszázadok zarándoka. Szent István Társulat, Budapest, 1997, 190. 77
