Oldal 74 [74]
OCR
TURGONYI ZOLTÁN tisztesség jegyében végiggondolja, mi következik a liberalizmus elméleti hátterét képező , kényszerű gyakorlati agnoszticizmusból", valamint az objektív értékek hiányából, és egyúttal fontos is neki a liberalizmus, nem a tolerancia, a diszkrimináció-tilalom (vagy bármely más alapérték vagy norma) szükség esetén történő (legalább részleges) korlátozását tarthatja-e az egyetlen felelős magatartásnak? [...] Már utaltam rá, hogy a kárelv lényegében az aranyszabály modern változatának tekinthető. [...] Nagyon valószínű l...], hogy a liberalizmus sikeréhez nem kis mértékben járult hozzá ez a rokonság. Epp az aranyszabály ősidők óta ismert és elfogadott volta mutatja, hogy a legtöbb ember számára az jelenti a par excellence bűnt, ha egy egyén valamilyen értelemben , bánt" egy másik egyént, tehát ha megjelölhető egy konkrét sértett vagy áldozat; kevésbé él a köztudatban az, amit [...] az erkölcs , második funkciójának" neveztünk. Millnek és más régi liberális szerzőknek a kárelvvel kapcsolatos gondolatai tehát egyáltalán nem hathattak döbbenetes újdonságként kortársaik számára; épp ellenkezőleg, a lehető legtermészetesebbnek tarthatták ezeket. [...] A másként kölcsönösségi elvnek is nevezett aranyszabály minden nagy világvallásban jelen van valamilyen formában, és az antik görög filozófia is ismeri." A Bibliában is mindkét változata megtalálható. À negativ forma Tébiás könyvében szerepel: , Ne tedd másnak, amit magadnak nem kívánsz!" A pozitív megfogalmazás egyik példáját Máté evangéliumában olvashatjuk: , Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük." A szöveg folytatásából azt is megtudjuk, hogy , ez a törvény és a próféták", vagyis e szabály valamiképp az erkölcs teljességét magában foglalja. E szabály első hallásra evidens, és látszólag lefedi az erkölcs teljességét. Valójában azonban csak olyan tettekre alkalmazható, amelyek esetében van egy, a cselekvőtől különböző konkrét személy mint kedvezményezett, illetőleg mint áldozat, károsult, sértett. A negatív formulával szemléltetve: nem fogok másvalakit megölni, meglopni, becsapni vagy a házastársát elcsábítani, ill. a saját hitvesemet megcsalni, mert én sem akarom, hogy más megöljön, meglopjon, becsapjon engem vagy hogy a házastársam valakivel megcsaljon. Am e szabály tulajdonképpen még az egyének közötti kapcsolatokban sem feltétlenül ad biztos eligazítást. A legtöbben ugyan valóban nem akarunk gyilkosság áldozatává, vagyoni bűncselekmény vagy házasságtörés sértettjévé válni, de korántsem biztos, hogy mindenki, kivétel nélkül, így viszonyul B Vö. Frivaldszky János: A természetjog jelentésváltozásai az aranyszabály, a politikai barátság és a kölcsönös szeretet törvénye illetőleg az önszeretet függvényében. In Frivaldszky Janos: Klasszikus természetjog és jogfilozófia. Szent István Társulat, Budapest, 2007, 255. 4 Téb 4,15. 5 Mt 7,112, vö. Lk 6,31. 72
