Oldal 71 [71]
OCR
Természetjogállam menzákon az ő (publikus érvekkel megindokolhatatlan) nézeteik szerint tiltottnak számító ételek is kaphatók, vagy hogy a hagyományos nyugati gyermekmesék némelyikében szereplő állatok ugyanezen nézetek szerint , tisztátalanok", akkor , érzékenységük" elegendő ok arra, hogy változtassuk meg hagyományos ételeinket, ünnepi szokásainkat, öltözékeinket, irodalmunkat és egyáltalán mindazt, ami civilizációnkat a mi számunkra kedvessé és otthonossá teszi? A mi , érzékenységünket" éppen ez sértené! Ez miért nem számít ugyanúgy? S ha a mondottakat eltüntetjük egy kisebbség kedvéért, ez nem azt jelenti, hogy valójában ennek a kisebbségnek a (publikus érvekkel nem igazolható) világnézete [...] érvényesül a társadalomban? Ez miért jobb megoldás, mint az, ha a kisebbség alkalmazkodik a többséghez, vagy ha egyszerűen kölcsönösen tudomásul veszik egymás különbözőségét? Az egyetlen olyan megoldás, amely nem alkalmazna kettős mércét, az lenne, ha településeinket szándékosan jellegtelenné tett épületekből álló szürke falanszterekké változtatnánk, s mindannyian valamiféle semleges színű és szabású egyenruhát viselnénk, kerülve minden olyan kép, forma, felirat, szó, dallam stb. nyilvános megjelenítését, amely világnézeti okokból vagy egyszerűen csak egyéni ízlése miatt sértené bárkinek az érzékenységét. A biztonság kedvéért utcáink sem metszhetnék egymást derékszögben, hiszen akkor számtalan keresztet képeznének, sőt magát az ,útkereszteződés" szót sem volna szabad kimondani. Ez lenne a célunk? Hogyan férne ez össze az életformák sokféleségének a liberalizmus általi igenlésével? Epp azt a minden eddiginél szigorúbb konformizmust eredményezné, amelynek pedig már ennél jóval enyhébb formái is meglehetősen bosszantották az olyan hamisítatlan liberálisokat, amilyen pl. John Stuart Mill volt. Mindez azt jelenti, hogy végül éppen az egyenlő szabadság jegyében fogják szinte teljesen eltüntetni a legfontosabb klasszikus szabadságjogokat. A szólásszabadság pl. éppen a leglényegesebb, az alapvető értékeket érintő kérdésekben válik gyakorlatilag lehetetlenné, hiszen a róluk szóló eszmecserékben elkerülhetetlen bizonyos magatartások helytelenítése, ami viszont ma már lassan kimeríti a , gyűlöletkeltés" fogalmát. Minden fontos téma tabuvá válik, képtelenség lesz nyílt, tárgyilagos vitát folytatni. Az új cenzúra különösen az oktatás és a tudomány jövőjét fenyegeti. A megkülönböztetést eredményező sérelmektől való védettség jogával és a diszkrimináció tilalmával szembekerülhet a tudományos kutatók és egyetemi oktatók azon joga (sőt kötelessége) is, hogy a meggyőződésük szerinti igazságot keressék és közvetítsék a szakma, a hallgatók és a szélesebb közönség számára. Egyre többször találkozunk olyan esetekkel, amelyekből az derül ki, hogy a nyugati világ (illetve ennek mértékadó értelmiségi körei) számára a tudományos igazságnál is fontosabb kínosan ügyelni arra, hogy senki se érezhesse magát akár valóságos, akár csupán vélt sérelmek miatt diszkriminälva. |...] 69
