Oldal 65 [65]
OCR
Természetjogállam I. rész. A tapintat rémuralma, avagy a posztmodern liberalizmus (részletek) Korunk liberalizmusának egyik központi értéke az autonómia, amelyen hívei az egyén tudatos, kényszermentes életforma választását értik. Csak kevesen figyelmeztetnek rá, hogy ez korántsem tévesztendő össze azzal az autonómia-értelmezéssel, amelyet Kant hasznäl. [...] E mai értelemben vett autonómia jegyében szó szerint mindenfajta életforma egyaránt megengedett, sőt egyaránt tiszteletre méltó; a régi liberalizmus több, ma is mértékadónak számító szerzője szerint az egyetlen korlátozást a kárelv (darm principle) képezi, amelynek legismertebb megfogalmazója John Stuart Mill, de amely, mint később látni fogjuk, lényegében nem más, mint az ősi , aranyszabály" modern változata. A kárelv szerint mindazt megtehetjük, amivel más egyénnek nem okozunk kárt, vagy másképpen szólva, szabadságunk egyetlen korlátja a többi egyén szabadsága." [...)] Lehet-e a posztmodernitásra épülő mai liberalizmus tartósan egy társadalom szervező elve? A válasz keresését kezdjük Joel Feinberg egy gondolatkísérletével! Eszerint az emberiség összes jelenleg élő tagja önként egy olyan vallás hívévé lesz, amely tiltja a gyermeknemzést. Így fajunk természetesen néhány évtized leforgása alatt kihal. Feinberg szerint mindez az emberi jogok legcsekélyebb megsértése nélkül, a mai konszenzus szerint teljesen korrekten és jogszerűen következne be, hiszen nem történne egyéb, mint az, hogy minden egyes ember élne egy őt születésénél fogva megillető szabadságjoggal, jelesül a vallásszabadsággal." Magyarán szólva a Nyugat jelenlegi, egyéni jogokra épülő politikai-erkölcsi paradigmája megadja az elvi lehetőséget az emberiség — és ezen belül a magát e paradigmát képviselő liberális társadalom — megsemmisítésére. Lehet, hogy e példa spekulatív, de az emberiség egy része, a nyugati világ már valóban elindult az önfelszámolás útján, hiszen tömegek döntenek úgy, élve a szabad életforma-választás jogával, hogy a szexualitást kizárólag örömforrásnak tekintik, és tudatosan lemondanak a családalapításról, aminek következménye népességünk vészes fogyása. Az uralkodó konszenzus szerint megtehetik, hiszen magatartásukkal egyetlen konkrét egyénnek sem okoznak kárz. Hiába léteznek tehát a liberális játékszabályok, ha előbb-utóbb > ]J.S. Mill: A szabadsägröl, In J. S. Mill, A szabadsagröl— Haszonelvüseg. Magyar Helikon, Budapest, 1980, 27, 32-33. ° J. Feinberg: The Rights of Animals and Unborn Generations. In Werhane, Patricia H. — Gini, A. R. — Ozar, David T. (szerk.): Philosophical issues in Human Rights. Random House, New York, 1986, 172. 63
