Oldal 63 [63]
OCR
Természetjogállam is következik, hiszen ha nem számolhatunk egy leremtő céltudatos működésével, akkor semmi okunk vélelmezni, hogy az univerzum valamiképpen emberközpontú, , emberre szabott" lenne, olyan vonásokkal bírna, amelyek megkönnyítik az emberi vágyak, célok, szempontok maradéktalan érvényesülését.! Azt kell feltételeznünk, hogy az emberiség véletlenül keletkezett egy olyan világban, amely teljesen közömbös a sorsunk iránt (mint bármi egyéb iránt is), és csak magunkra számíthatunk, amikor megpróbáljuk a Mindenség egy kis szeletét emberi életre alkalmasabbá tenni. [...] Az univerzum azonban nem csak abban az értelemben közömbös az ember iránt, hogy nem tartalmaz kozmikus biztosítékokat, automatikusan működő mechanizmusokat céljaink megvalósulásának érdekében. Nem is , vár el" tőlünk semmit: nem intéz hozzánk , felszólításokat", nem ad nekünk „rendeltetest”, nem ,tűz ki" a számunkra megvalósítandó vagy tiszteletben tartandó értékeket. Hiszen az efféle , elvárásokhoz" is valamiféle isteni tudat kellene. Célokat kitűzni, dolgokat értékeseknek tekinteni is csak az ember képes. (Ha most eltekintünk a Földön kívüli civilizációk lehetőségétől.) [...)] Az értékek emberi eredetének gondolata első pillantásra szorosan összefonódik Isten létének tagadásával. Am ha közelebbről megvizsgáljuk e kérdést, látni fogjuk, hogy a két probléma szétválasztandó. Az [...] említett ,kényszerű gyakorlati agnoszticizmusnak", mint láttuk, a módszertani ateizmus a velejárója: Istent zárójelbe teszik, nem hivatkoznak rá, amikor közügyekben hozandó döntéseket előkészítő eszmecserét folytatnak különböző világnézetű emberek. Ám a hívők maguk között [...] adottnak veszik Isten létezését, , kinyitva a zárójelet". (Mi is ezt fogjuk tenni a jelen kötet III. részében.) Ugyanakkor — nézetünk szerint — az értékek objektivitásának állításával nem tehető meg többé ugyanez. Az a felismerés, hogy világunkban nincsenek objektív értékek, bizonyos értelemben időtálló tudományos eredmény, amelynek igazsága független attól, hogy feltételezzük-e Isten létezését. [...] [J]ló érvek szólnak amellett, hogy gyakorlatunk során adottnak vehetjük: nincsenek objektív értékek a világban, hanem az érték léte feltételezi az értékelőkét is, az ő elméjük hordozza azokat a preferenciákat, amelyek alapján értéket tulajdonítunk az univerzum bizonyos dolgainak. [...)] Nem csökkenti-e ez tovább az emberi társadalmat védő erkölcsi normák hitelét, s nem idézi-e föl az anarchia veszélyét? [...)] Hiába ismerjük föl, hogy objektíve nem léteznek értékek, ettől még megmaradnak szubjektív preferenciáink (pl. az objektív értékek hiányát felismerő tudósban legalább az igazság utáni vágy), s ezek a preferenciák valóságosan 1 Az antropikus elvről szóló spekulációkban hangsúlyozott tények legföljebb egy egészen minimális értelemben , emberbarát" univerzumról tanúskodhatnak, az emberi élet és megismerés elemi feltételeinek létrejöttéről; hiszen azt saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy vannak a világunkban katasztrófák, elemi csapások és egy sor egyéb természeti körülmény, amelyek miatt még az emberiség megsemmisülésének lehetősége sem zárható ki. 61
