Seite 62 [62]
OCR
TURGONYI ZOLTÁN kényszerű gyakorlati agnoszticizmust tesz szükségessé, aminek velejárója a módszertani ateizmus alkalmazása a közügyekről szóló eszmecserék során: vallási ismeretekre nem hivatkozunk, csupán olyan tudásra, amely hívők és nem hívők számára egyaránt hozzáférhető. [...)] Mindezek után meg kell vizsgálnunk, hogyan lehet, egyelőre a végső világnézeti kérdéseket függőben hagyva, a kényszerű gyakorlati agnoszticizmus jegyében csak publikus érvekre hagyatkozva tovább haladni a természetjog felé. Hiszen napjainkban, mint már láttuk, olyan társadalmi közegben kell kifejtenünk és védelmeznünk a természetjog normáit, amelyben az a meggyőződés uralkodik, hogy Istenhez nem vezetnek publikus érvek, viszont mi csak ez utóbbiakat használhatjuk, ha olyan természetjogot akarunk megfogalmazni, amelynek a mai pluralista világban kell betöltenie a tételes törvény mércéjének szerepét. Ugyanakkor nem érdektelen azt is megvizsgálnunk, milyen lehet egy, a világról való mai tudásunkat figyelembe vevő, de egyúttal Isten létezését [...] elfogadó természetjog, amely e tekintetben tehát közelebb áll a hagyományoshoz. [Igy a mai realitásokkal számolva célszerű a természetjognak legalább két alfaját megkülönböztetnünk: egyfelől a fenti értelemben vett publikus érvelésre szorítkozó, s ennek megfelelően egyfajta módszertani ateizmust alkalmazó publikus természetjogot, másfelől a klasszikus, Isten létét feltételező, s így a természetes vallást is tartalmazó teisztikus természetjogot; a továbbiakban a jelen kötetben az előbbit a PTY, az utóbbit a IT] rövidítéssel fogjuk jelölni. A teljesség kedvéért azonban szükséges a természetjognak egy harmadik szintjéről is beszélni: katolikus felfogás szerint ui. az ember az áteredő bűn következményei miatt nem képes eszével tökéletesen megismerni sem a természetes teológia igazságait, sem a természetes erkölcsi törvény tartalmát; noha ezek önmagukban véve az ésszel megragadható természetes tudás szintjéhez tartoznak, jelen állapotunkban csak a kinyilatkoztatás segítségével juthatunk el teljes, tévedéstől mentes ismeretükhöz. Ezt a kinyilatkoztatással , megvilágított" és teljessé tett természetjogot kiteljesült természetjognak fogjuk nevezni, és a KT rôviditéssel jelöljük majd. E kötet II. részének tárgya lesz a PT] (amelynek, mint látni fogjuk, a természetjogállam alapjául kell szolgálnia [...]). A III. részben a katolikus természetjogot vesszük szemügyre, s ennek keretében végezzük ela TT] és a KT] vizsgálatát. [...] Az I. rész viszont azt a jelenlegi válsághelyzetet hivatott röviden, inkább csak vázlatosan jellemezni, amely miatt szükségesnek látszik a természetjog reneszánsza, vagy általában véve valamiféle egyetemes érvényű erkölcsi normarendszer keresése: a liberalizmusról, pontosabban ennek ma uralkodó posztmodern formájáról lesz szó. [...)] Mindezek során magam is a módszertani ateizmus jegyében járok el, legalábbis könyvem jelen bevezetésében és első két részében, mintegy , zárójelbe téve" Istent. Am ebből egyúttal , módszertani dezantropocentrizmus" 60
