OCR
"TURGONYI ZOLTÁN Ce ee TERMESZETJOGALLAM Bevezetés (részletek) E kötet! különös címe némi kommentárt igényel, bár remélhetőleg nyilvánvaló, hogy egy szójátékkal állunk szemben: összevontam a „termeszetjog” es a ,jogállam" kifejezéseket. [...] [Ollyan államot kívánok a , természetjogállam" kifejezéssel jelölni és egyúttal népszerűsíteni, amelyben az alkotmány szerepét a természetjog tölti be.? Az ilyen állam eszméjének tulajdonképpen nem volna szabad meglepőnek lennie, hiszen a természetjog egyik hagyományos funkciója az európai etikai, jogi és politikai gondolkodásban éppen az, hogy a tételes jog számára mérceként szolgáljon. Ma azonban alig-alig emlegetik a politikai életben a természetjog fogalmát, s korunk átlagembere már nem is nagyon érti e kifejezés jelentését. [...] Ma I...] az a meggyőződés uralkodik a nyugati világban, hogy Isten léte nem bizonyítható kényszerítő erővel. [...] A liberalizmushoz — amely éppen a klasszikus metafizika (s benne az Isten létezésének bizonyítására törekvő természetes teológia) válságba kerülésével párhuzamosan alakult ki — [...] illik ez a megközelítés, hiszen az életformák és eszmék pluralizmusának egyik szokásos indoka éppen az, hogy a végső világnézeti kérdésekre nem adható általános érvényű, mindenki számára elfogadható racionális válasz, s hogy ennek megfelelően a mai közéleti vitákban csak ún. publikus érveknek van helyük, tehát olyanoknak, amelyek csak bárki számára világnézetétől függetlenül megérthető és elfogadható ismereteket tételeznek föl, s nem kívánnak semmilyen értelemben vett , megtérést".? Ez másképpen szólva egyfajta ' U6: Egy új erkölcsi és politikai közmegegyezés lehetséges elméleti alapjainak vázlata. Kairosz Kiadó, Budapest, 2021. Itt jegyzem meg, hogy a jelen kötetben — szokásomhoz híven — a ,természetjog” szôt a ,természeti törvény" és a ,természetes erkölcsi törvény" kifejezésekével azonos értelemben használom. A publikus érv fogalmáról Id. pl. Kis János: Az állam morális semlegességéről. In Ludassy Maria (szerk.): Mordl és politika hatérén. ELTE BTK Filozófiai Posztgraduális Központja, Budapest, 1994, 162. 59