Oldal 44 [44]
OCR
BIRHER NÁNDOR a lehetőségek ellenőrzött (tudatos) ténylegességgé való átalakítása. Ebben az értelemben az ember léte értékteremtő lehet, ami azt jelenti, hogy az egyén elméletileg többet tud hozzátenni a fizikai valósághoz, mint amennyit elvesz belőle. Ahhoz azonban, hogy meg tudjuk állapítani, mi is a valódi érték, tudni kell, hogy mi az emberi élet kimenetéhez kapcsolódó alapvető elvárás vagy személyes célkitűzés. Ezt a céltételezést szokás a boldogság keresésének is hívni. A boldogság a tételezett célértékek elérése a bemeneti adottságok alapján, az időben zajló tevékenységeken keresztül. A szabályok ahhoz segítenek hozzá, hogy a céljainkat jól határozzuk meg, és el is érjük. A szabályok segítenek abban, hogy a túl komplex, célra irányuló reflexiók helyett a kollektív bölcsességre épülő előírások szabályozzák az egyes tevékenységeket. A jog, az erkölcs és a vallás más-más módon, de egyaránt iránymutatásokat ad a kimeneti érték meghatározásához és eléréséhez. Többet adni, mint elvenni Az önmegvalósítás, pontosabban önkibontakoztatás alapelve, hogy az értelmes emberi tevékenység hatására a kevesebből több legyen. A több és kevesebb mérhető, akár mennyiségileg is kifejezhető fogalmak, amelyek azonban hordozhatnak minőségi vonatkozásokat is. A régi hegeli/engelsi mondás szerint: a mennyiségi változások minőségibe csaphatnak át. Az egyén felelőssége folyamatosan tudatosítani, hogy a léte során képes-e több értéket előállítani, mint amennyivel a környezetét terheli. Mindez akár a termelés folyamatára is igaz lehet, a minőség új fogalmaként: minőségi az, ami több értéket állít elő, mint amennyit elhasznál. Egy napom akkor értékes, ha az általam előállított szellemi, anyagi, társadalmi-kapcsolati értékek az adott időintervallumban meghaladják a létezésemre felhasznált erőforrásokat (táplálék, utazás, lakhatás stb.). Az előállított és felhasznált értékeket vizsgálni kell az egyéni jólétem és a társadalmi elvárások szerint is. Ez azt jelenti, hogy egy adott napom nem akkor értékes, ha , jól éreztem magam", hanem akkor, ha , fenntartható módon éreztem jól magam", azaz nemcsak magam számára, hanem a jövő számára is értéket állítottam elő. Az egyén felhasználja a történelme által biztosított erőforrásait (pl. kultúra, genetikai készlete stb.) azért, hogy ezzel is megalapozza az egyéni létén túlmutató jövőt. Igy ő maga is erőforrássá válik a következő generációk számára. Egy termék előállítása nem akkor értékes, ha az kielégíti a fogyasztó igényeit, hanem akkor, ha az fenntartható módon elégíti ki az egyéni és közösségi igényeket, azaz képes a társadalom általános hosszú távú elvárásainak, például a környezetvédelem szempontjainak is megfelelni. A költségelem42
