Page 40 [40]
OCR
BIRHER NÁNDOR záreti Jézus esete a klasszikus példa. Az ő megoldásuk — noha törölték őket — mégis az egész számítást átírta. Szókratész szerint ki-ki képes felismerni, hogy mi a jó, képes átlátni a szabályosságokat, felismerni igazságokat. Jézus pedig rávilágított arra, hogy maga a Teremtő mondta ki a választ az életre, a világmindenségre meg mindenre. A klasszikus filozófia szerint nem kell a , negyvenkettőt" keresni. Egyszerűen csak rá kell csodálkozni a világ szépségére, abban el kell merülni, és hozzáadni azt az értéket, ami mi vagyunk: a jelenünk, jövőnk, múltunk, a családunk és barátaink, nemzetünk múltja, jelene és jövője. A lényeg, hogy mindez jó. Tehát nem 42, hanem jó. A világ nem a Teremtő rosszindulatú kísérlete, ahonnan el kell menekülni, hanem paradicsomkert, amit vissza kell építenie az emberiségnek. A hagyományos felfogás szerint egy életünk van, amiről számot kell adnunk. Eletünk során lehetőség szerint a lehető legtöbbet kell megvalósítanunk. A küldetést Martin Buber a következő haszid történetben fogalmazza meg: , Az Örökkévaló oly módon teremtette a világmindenséget, hogy abban saját létezésünket alapvető realitásként fogjuk fel, az istenességet pedig valamifajta újszerű és szerzett tulajdonságnak. Szerepünk, hogy a felfogás egy egészen új szintjére érjünk, ahol az istenesség az abszolút realitás, és mi vagyunk az új teremtmények, az isteni kifejeződés formái." Az elméleti vizsgálódások után feltehetjük a kérdést: miért is érdemes még erkölccsel foglalkozni egy olyan korban, amelyben az emberi kapcsolatok leginkább technikai kapcsolatokká, az olvasás képessége leginkább jelzések dekódolásává alakult át? Lehet-e még egyáltalán értelmezni az erkölcs bonyolult kérdését? Tudjuk persze Bonhoeffertől, hogy az erkölcsről elsősorban nem beszélni kell, sőt, az erkölcsről való túl sok beszéd már inkább valami diszfunkciót jelez. Hiszen mind a közösségi, mind pedig az egyéni erkölcs olyan természetes, amilyen a légzés is. Nem gondolkodunk róla, hogy hogyan csináljuk. Mégis, lehetnek olyan nehéz történelmi helyzetek, amikor nem kerülhető meg az erkölcsről való — hangsúlyos — beszéd. Mivel az erkölcs dolgában nem állunk túl jól (háborúk, etikátlan kutatások, jövedelmi egyenlőtlenségek, környezetterhelés stb.), ezért mégis szükség van arra, hogy ismét erre a területre fókuszáljunk. A közelmúlt egyik tanulságos példája a COVID-19 jarvany. Ezzel kapcsolatban felvetődik a kérdés: van-e valamiféle erkölcsi tanulsága ennek a betegségnek? A válasz viszonylag sommás: alig. A járvánnyal kapcsolatos problémák megoldása jellemzően technikai, politikai vagy gazdasági jellegű volt. Szinte fel sem merült az egyéni vagy a kollektív felelősség kérdése, helyette viszont megjelentek az utcákon a szabályok betartását ellenőrző hatósági személyek (és katonák), továbbá súlyos bírságokat szabtak ki a jogszabályokat be nem tartókra. Az egyéni és kollektív moralitás kérdése szinte fel sem merült. Pedig jelentősége lenne annak is, hogy a gyógyszerfejlesztések során valóban lehet-e 38
