Page 39 [39]
OCR
Bevezetés az etika alapjaiba féleképpen értelmezhető, ami természetesen nem azt jelenti, hogy ne lenne valóság. Az embernek alázattal el kell fogadnia, hogy a teljesség megértésére képtelen. A hozzámérés (a dolgok tényekké való átalakítása és a tények szabályokhoz való viszonyítása) a teljes valóságot jellemzően binárisan transzformálja, igen/nem kóddal. Minden szabályrendben a legvégső objektív valóság (tény), hogy van döntés, vagy pedig az a döntés, hogy nincs döntés (döntetlen). A jogállam egyik jellemzője, hogy vitás kérdésben a jog által leírt szabályok mentén döntések születnek, például a bíróságokon. A valószínűségek sokaságából egy egyszerű kimeneti eredmény lesz. A szabályok lényege, hogy a dolgok leírhatatlanul bonyolult valóságát tényekké formálják (pl. jegyzőkönyvekben, határozatokban, végzésekben stb.), ezeket a tényeket az egyszerűsített szabályokhoz mérik (pl. jogszabályok), majd következtetésekre jutnak, és ezeknek a következtetéseknek jogerőt tulajdonítanak. Ezekben a döntési sorokban más-más szerepe van az egyéneknek, akikre a döntés vonatkozik, attól függően, hogy melyik normarendről van szó. A jog esetében például teljesen az egyéntől függetlenül zajlik a döntés folyamata (a jog előtti egyenlőség jegyében , bárkire" ugyanazok a szabályok vonatkoznak), az erkölcs esetében már megjelennek a szubjektív vonatkozások, például a belső morális meggyőződés miatt (a lelkiismeret mentesíthet a közösség erkölcsi elvárása alól), a vallásinál pedig az egyén a maga teljes valójában, a legszemélyesebb módon áll a Teremtő előtt. 42 „A válasz az életre, a vilägmindensegre, meg mindenre”. Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című munkájából tudjuk, hogy egész életünk nem más, mint számítási művelet a fehéregerek számítógépében, amit abból a célból építettek, hogy kiderítsék a választ az életre meg mindenre. A kérdésre adott válasz pedig nem más, mint: 42. (Egyébként kissé árnyaltabban, de a Galaxis útikalauz-hoz hasonló megközelítést vázolt fel Berkeley püspök is, amikor azt állította, hogy a világ egésze nem más, mint Isten gondolata.) Ha maradunk a Galaxis útikalauz-nál, láthatjuk, hogy mindaz, amit teszünk és gondolunk, nem más, mint bizonyos értelemben véve előre meghatározott, egy tőlünk teljesen független célt szolgáló, így számunkra teljesen értelmetlen cselekvés. Innentől kezdve — szabad akarat híján — nem is tehetünk mást, mint hogy, amennyire csak lehet, részt veszünk abban a játékban, amit nem mi alkottuk, és aminek nem is ismerjük a szabályait. A gond csak akkor következik be, ha valaki mondjuk 43-at mond. Persze lehet, hogy őt törli majd a gép. Erdekes, hogy a történelemben már többször is bekövetkezett, hogy unortodox válaszok születtek. Szókratész és a Ná37
