Seite 37 [37]
OCR
Bevezetés az etika alapjaiba lényegéhez kapcsolódnak." Aki tudja, hogy örök felelőssége van, az máshogy cselekszik, mint aki azt hiszi, hogy elmenekülhet. A második tévedés az ember szabadságára vonatkozik. Ez a szabadság részben jelentheti a korlátoktól való mentességet, de még inkább jelenti a valamire, egyfajta célra irányuló szabadságot. Ez utóbbi azt jelenti, hogy akaratomat — akár a hajlamaimmal, vágyaimmal szemben is — egy fontosnak ítélt cél elérésére irányítom. Ebben az értelemben a szabadság nem az adottságaink leépítése (pl. tudat kiiktatása, testi képességek gyengítése, lelkiismeret elnémítása stb. akár különböző tudatmódosító anyagokkal), hanem éppen ellenkezőleg: meglévő akarati képességeink felhasználása a céljaink elérése érdekében. Semmiképpen sem gondolhatjuk, hogy akkor vagyunk szabadok, ha nem tartjuk be a normákat. (Vagy legalábbis nem ismerjük el, hogy normák és szabályok vonatkoznak ránk.) A fizika szabályai ugyanúgy nem kerülhetők meg, ahogyan a jog vagy az erkölcs szabályai sem. Más kérdés, hogy folyamatos a kísérletezés, hogy ezeket a szabályokat hogyan lehetne mégis megszegni. (Jó példák erre egyébként az oly népszerű zenei fesztiválok.) Nehéz lenne azonban azt állítani, hogy az a szabad, akinek sikerült mást megölni, vagy sikerült úgy hazudnia, hogy azt nem vették észre. Ebben a kérdéskörben izgalmas , retro" olvasmány az 1971-ben, Moszkvában kiadott, két szovjet szerző által írt munka, a Manipulált tömegtudat. A szerzők abból indulnak ki, hogy a fogyasztói (burzsoá) társadalomban az erkölcs haldoklik. Mégpedig amiatt, hogy a társadalom olyan normákat ír elő, amelyek sem a történelmi, sem pedig a racionális kontextusba nem illeszkednek. Az egyénre nehezedő versenyben az egyén egyre inkább rákényszerül ezeknek a csak kevesek számára ésszerű és célszerű normáknak a követésére. Mindaz, ami ezeken a kényszerű normákon kívül esik, jelenti a szabadság terepét. Éppen ezért a termelés/fogyasztás szféráján kívül eső normáktól akar az egyén megszabadulni, így szabadnak vélve önmagát. A jellemzően jogszabályokba kódolt előírások egyre szigorúbb préséből az egyén a más normák (erkölcs, vallás) alóli megszabadulással kíván menekülni. Természetesen teljesen téves ez az irány is. A harmadik hiba, hogy a tapasztalat tényeit és az azokból levont következtetéseket tekintjük egyetlen és meghaladhatatlan valóságnak. Mindez azt jelenti, hogy az ismereteket megelőző léttapasztalatot és az erre vonatkozó belátást gyakorlatilag teljesen zárójelbe tesszük. A természettudományos ismeretek praktikus, ámde erősen korlátozott és rendszerfüggő adatait tekintjük a valóság egészének, egy részigazságot megtéve a teljességnek, egyúttal lemondva a belátás, átfogó lényeglátás élethez való szükségességéről. 7 Max Scheler: 4 filozófia lényegéről, i. m. 76. 35
