Oldal 26 [26]
OCR
BIRHER NÁNDOR Az etika nemcsak a céljaiban, nemcsak a jövőre orientáltságában, hanem alkalmazhatóságában is túlmutat az itt és most, a jelen horizontján. Az alkalmas pillanatban a megfelelő etikai döntést jellemzően csak kellő felkészültség után lehet meghozni. Felkészültség nélkül szinte lehetetlen jól dönteni, a felkészülés pedig folyamatos tudatosságot, erőbefektetést igényel. A spiritualitással kapcsolatos felmérések igazolták, hogy a lelkiség mint érzés nem akkor erősödik, amikor az egyén bajban van, hanem akkor, amikor tudatosan készül az élet nehéz pillanataira. Ugyanígy az erkölcs is folyamatos törődést, fejlesztést igényel. Az etikai norma három szintje egyaránt tartalmazza a felkészültséget. A recta ratio, a helyes értelem azt jelenti, hogy tisztában kell lenni a norma logikai helyességével, azaz tudni kell, hogy mi a helyes. A tudáshoz viszont tanulásra van szükség. A synderesis a skolasztika szerint az ember természetes készsége az erkölcs legáltalánosabb alapelveinek felismerésére. A neveléslélektan külön fejezetet szán annak, hogy a fejlődő személyiségben hogyan alakul ki az etikum. A lelkiismeret, más néven conscienfia átvezet bennünket a moralitás területére, ahhoz a személyes és felelős meggyőződéshez, amelyik — kellő felkészültség esetén — magabiztosan képes elválasztani egymástól a jót és a rosszat. A hagyományos katolikus szóhasználat szerint a synderesis vagy synteresis (amelyet újabban magyarra , őslelkiismeret"-ként, németre , Urgewissen"-ként fordítanak) az ember azon készsége (habitus), amelynek segítségével felismerjük azt az általános szabályt, hogy a jót tenni, a rosszat kerülni kell. Ez nem azonos a tulajdonképpeni , lelkiismeret "-tel (conscientia). Ez utóbbi szó több jelentéssel is bírhat. A latinban jelző nélkül használva maga a , conscientia" jelenthet tudatot is (akárcsak modern megfelelői az újlatin nyelvekben és az angolban). Ezért előfordul, hogy a ,conscientia moralis" kifejezést használják, amely szó szerint , erkölcsi tudat"-nak is fordítható, de helyesebb egyszerűen , lelkiismeret"-ként magyarra átültetni. S természetesen a jelző nélküli , conscientia" is , lelkiismeret"-nek fordítandó, ha a kontextusból kiderül, hogy erről van szó, és nem a tudatról. Ez az erkölcsi értelemben vett lelkiismeret a hagyományos szóhasználat szerint tulajdonképpen egy szillogizmus konklúziójának fogható fel. Egyrészt tudjuk, hogy egy bizonyos cselekedet általában véve rossz és ezért (a synderesis által nyert tudásunk értelmében) kerülendő, másrészt az okosság (prudentia) erénye által felismerjük, hogy ez és ez a konkrét magatartásunk éppen ezt a rossz cselekedetet valósítaná meg. Ebből a két premisszából aztán levonjuk a következtetést, hogy ez a konkrét magatartásunk kerülendő. E következtetés a szoros értelemben vett lelkiismeret (conscientia). Egy példával élve: megtanuljuk, hogy a lopás rossz, a synderesis alapján pedig tudjuk, hogy ezért a lopást kerülni kell. Majd látunk egy kerítés mögött egy fán lógó almát, le akarjuk szakítani, de az okosság erénye segítségével 24
