Oldal 23 [23]
OCR
Bevezetés az etika alapjaiba Sokkal jellemzőbb azonban napjainkra, hogy az átfogó etikai érvelések helyett részleges etikainak nevezett elveket alkalmazunk etikainak nevezett szabálygyűjteményekben (etikai kódexek) vagy a fogyasztó igényeinek kielégítését célzó folyamatirányítási rendszerekben. Egyre jelentősebbnek tűnnek a szintén folyamatszabályozáshoz kapcsolódó compliance (megfelelőség) előírások vagy a különböző szakmai, hivatásrendi etikák. Az etikák rendszerében újra és újra felbukkannak az antikvitásig visszavezethető erényetikai megközelítések is. A négy sarkalatos erény például, amelyeket Platón már az államszervezés ideális alapjaként is elképzelt, mind a mai napig az etika alapjai lehetnek. Ezek az erények az okosság (Platónnál ehelyett még a bölcsesség), igazságosság, mértékletesség és bátorság/lelki erősség, vagy latinul a prudentia, iustitia, temperantia, fortitudo. Ezenkívül az erények listáinak sokasága létezik. Már Platón tanítványa, Arisztotelész is készített ilyet, minden erényt két rossz szélsőség közötti középútnak tekintve. Bonhoeffer Ezikáját olvasva úgy tűnik, hogy ha egy társadalomban az etikai kézikönyvek összeállításának, vagy az erkölcs dolgairól való elmélkedésnek túl nagy szerepe van, az azt jelzi, hogy a közösség dolgaiban és az egyének lelkében valójában nem működik a természetes erkölcs. Napjainkban éppen ilyen helyzetben vagyunk, amit talán leginkább a környezeti fenntarthatóság problémáiból érzékelhetünk. Ezzel összefüggésben jelenik meg a természet mértéktelen pusztítása, és merülnek fel az emberi méltóság torz értelmezései, valamint az ,eldobás kultúrája", amelyben a gyengék nem számítanak. Eppen ezért vagyunk kénytelenek újból az erkölcs kérdéseivel foglalkozni. Tisztában vagyunk azzal, hogy az erkölcs papírra vetve olyan, mint a beteg a kórházi ágyon: nem oda való, nem ez a , természetes" állapota. Most mégis ott kell lennie, hogy előbb vagy utóbb, de visszaálljon a természetes állapot: meggyógyulva kikerüljön a kórházból, az etika pedig a papírról a gyakorlatba lépjen. Abban a pillanatban ugyanis, ahogy megkezdjük a kérdés fogalmi értelmezését, interpretációk sokaságába botlunk. Ezek két szélsőség erőterében csoportosulnak: onnantól, hogy az etika teljes egészében viszonylagos, legfeljebb valami személyes vagy csoport-hasznossághoz köthető, egészen odáig, hogy az etika nem más, mint tételezett és kikényszeríthető (jog)szabályok összessége. Ez a két véglet aztán összeér abban a tömör kijelentésben, hogy , az etika nem más, mint az alkalom hiánya". A félreértett és szubjektívnak tűnő etika helyét egyre gyakrabban a deontológia alapján nyugvó, a szabályok szövegét előtérbe helyező (corporaze) compliance veszi át. Itt előrelépés, hogy a különböző normarendeket azok kapcsolati mintáiban veszik figyelembe, gyengeség viszont a szabály szövegéhez való túlzott ragaszkodás. 21
