Oldal 19 [19]
OCR
Bevezetés az etika alapjaiba más rendjét értelmezve és esetlegesen sajáttá alakítva működnek. Helytelen, ha valamelyik normarend a másik szabályozási területét meg akarja hódítani. Az erkölcs szabályozási területe: a közösség és az egyén fennmaradásának biztosítása, felismerve, hogy a fenntartható a jó, a fenntarthatatlan a rossz. A vallás szabályozási területe: az ember időtlenségigényének a megválaszolása az időbeliség horizontján belül. A jog szabályozási területe: a vitatott vagy vitássá tehető gyakorlati kérdések vonatkozásában a döntések biztosítása. A jog rögzíti a hatalom lehetséges szerkezetét. Hatalma annak van, aki dönt. A három szabályozási szint mindegyike más-más módon értékeli a tényeket. Eppen ezért mindegyik működésére és az együttműködésükre is szükség van. Ugy kell elképzelni őket, mint három különböző , lyukátmérőjű", önállóan működő rostát. Mindegyik kizárólag a saját funkciója szerint képes szűrni, dönteni. Amennyiben a funkciók összekeverednek, megjelennek az olyan hibás döntések, mint a politikai alapú vallási fanatizmus (pl. ha Isten parancsának tekintik az emberölést) vagy az etikai alapú joggyakorlat (amikor a jog nem számít, az ítéletet akár előre is megírhatja a bíróság), valamint a jogi alapúnak vélt etika (a liberális emberi jogok transzcendens alkotások, amelyeknek akár erővel, azaz fegyverrel is érvényt kell szerezni). A , rosták" jellemzően önállóan működnek, csak a legritkább esetben jelenik megy egyfajta látszólagos alá-fölé rendelés, bár az is inkább csak a saját normarenden belül. A jogban például az alsóbb bíróságok jellemzően nem a jog szelleme, hanem a szövege alapján döntenek. Az értelmezési kérdések inkább a felsőbb bíróságokon, míg a jogivá konvertált erkölcsi-politikai kérdések legtöbbször az alkotmánybíróságokon jelennek meg. Az etika nem értelmezhető az ember ismerete nélkül Etika nem létezik ember nélkül. Éppen ezért elengedhetetlen az ember alapvető tulajdonságainak a rögzítése. Az ember az anyagi, biológiai valóság szerves része, és mint ilyen, mulandó, esendő, a tökéletességet önmagában soha el nem érő ragadozó. Meghatatorzas Egy kutya amelyik haldoklik és tudja hogy meghal mint egy kutya 17
