Oldal 18 [18]
OCR
BIRHER NÁNDOR A morál az egyén belső viszonya önmagához mint a közösség vagy csoport tagjához (jelen meghatározások nyelvenként, filozófiai iskolánként eltérőek lehetnek). Az erkölcs és a morál egyaránt arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi a jó és mi a rossz cselekvési mód egy adott helyzetben. Az erkölcs a közösségi, a morál a személyes meggyőződés irányából indulva értékeli az adott cselekményt. Az erkölcs szoros összefüggésben van az egyén és a közösség kultúrájával, világnézetével, azaz az általában vett értékrendekkel. A személyes meggyőződés a közösségi meggyőződéstől függ, a közösségit pedig formálják a közösségben lévő egyének személyes meggyőződései. Ebben az értelemben az erkölcs és a morál dinamikusan változó valóság. Kijelentései függenek attól a történelmi kontextustól, kapcsolati rendszertől, amelyben megjelennek. Az erkölcs és morál mint jelenség az emberrel egyidős és kezdettől fogva jelen van. A jó és a rossz definíciója szituációról szituációra alakulhat ugyan, azonban az a tény állandó és változatlan, hogy az ember — a közösség életképességének a fenntartása (és a saját lelkiismerete békéjének) érdekében — a jó és a rossz kategóriáit folyamatosan használja. Ellentét feszül viszont a között a természetes igény között, hogy meghatározzuk a jót és a rosszat, valamint aközött, hogy ezek a kategóriák abszolút módon sohasem definiálhatók. Ebben az értelemben az erkölcs és a morál kijelentései nem tényeket írnak le, hanem követelményeket fogalmaznak meg, amelyekről sem a közösségéért felelősséget érző személy, sem pedig maga a közösség nem mondhat le. Helytelen lenne azonban az imént kifejtett feszültség miatt kétségbe vonni az erkölcs és a morál kijelentéseinek érvényességét, azt állítva, hogy a jó és a rossz egymástól megkülönböztethetetlen. Helytelen az etika tagadása, ugyanúgy, ahogy helytelen az etika felcserélése más normarendekkel vagy taxatív jellegű normakatalógusokkal, nevezetesen a joggal, a vallással vagy olyan technikai szabályokkal, mint amilyenek egyes szabványok vagy etikai kódexek. Az etika mint tudomány jelentősége krízishelyzetekben nő meg, ahogy ezt Bonhoeffer is megfogalmazta. Ez azért van így, mert az erkölcs és a morál az ember egyéni és közösségi természetének megfelelően látens módon (a háttérben) is működik. Ha valami diszfunkció következik be, akkor az egyén lelkiismeretében (lelkében) és a közösségben is életellenes feszültségek törnek felszínre. Végletes esetekben ezek értelmezése, esetleg prevenciója az etika feladata. Az erkölcs, a jog és a vallás egyformán fontos a társadalom fenntartható működéséhez. Ezek mindegyike olyan szokás- és szabályrendszer, amely a saját, zárt szerkezete szerint működik. Az erkölcs, a jog és a vallás normarendjei saját rendjük szerint, ugyanakkor egymással kapcsolatba lépve, egy16
