Seite 418 [418]
OCR
416 + EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE történetébe, hiszen abban az őslakosok is jelentős számban vettek részt. Az olajbányászat pedig minden ténylegesen okozott természeti és társadalmi kár ellenére sem diabolizálódott az őslakosok szemében. Megakadályozta ezt a reflektálás a szénhidrogén üzletág lokális jelentőségére, illetve még inkább az, hogy itt a Vaszjugán mellett a kitermelések megindulásának idejére az őslakos kisebbség már felolvadt a kitelepítettek társadalmában, ami felszámolt minden politikai tőkét, amely az őslakos érdekek megfogalmazódását lehetővé tette volna. Ebben a helyzetben az őslakosok helyét a nyilvánosság színterein az , osztják" kategóriába zártság határozza meg. Az , osztjákok" a helyi dichotómikus gondolkodás , markánsan más" kategóriája, amit meghatározóan két marker, az erdei és a lumpenizálódott, alkoholista életmód mentén különítenek el. Az erdő a kisebbségek számára is különállóságuk elsődleges fogalma: ma az erdő az, ami háttérbe tolta akár a vérségen alapuló gondolkodást is, és az ,osztjákok" számára saját közösségük meghatározó szimbólumává vált. Az erdő fogalma a többségi társadalom számára pedig a természeti ember, a nemes vadember képéhez köti az , osztjákokat" azzal, hogy az oroszokat kívülállónak tekinti annak ellenére, hogy használják az erdőt, őket pedig immanens módon az erdőhöz tartozóként jeleníti meg, másrészt pedig az oroszok gazdasági alapú és szórakozási célú erdőhasználatával szemben a hantik vadászatát életmódként ábrázolja. Az erdő lés a mocsár) a többségi társadalom számára a világ távoliságára, a lakosok kirekesztettségére utal, az embernélküliségre: az erd6 szämukra a civilizáció ellentéteként fogható fel. Ebből a szempontból valójában lényegtelen az „osztjäkok” ittléte, hiszen ők a modern orosz emberrel szemben nem civilizálták, nem humanizálták a tajgát, hanem sokkal inkább a táj naturalizálta őket. Az , osztjákok" a betelepítések előtt sokkal inkább a természet, semmint a modern emberi társadalom részének számítottak. Természetközeli életük, a termelés hiánya, a szovjet társadalomfelfogás szerinti , ősemberségük" ha nem is bestializálta, de mindenképpen az erdő inherens részeként, a civilizációtól idegenként jelenítette meg őket. Így tehát az embernélküliség szempontjából a jelenlétük elhanyagolható. Az „osztjäk” körülhatäroläsänak mäsik markere az alkohol. Az „osztjäkok” az oroszok normälisnak tekintett, hetköznapi alkoholfogyasztäsi gyakorlatäval szemben a deviáns, szélsőséges ivászatot, az alkoholizmust képviselik a helyi diskurzusokban. Ez, valamint a hajdani hanti települések vitathatatlan gettósodása az, ami az , osztjákra" végérvényesen rásüti a társadalom peremére szorultság, a lumpenizálódás stigmáját. Ráadásul erőteljes tendencia az is, hogy az , osztjákokról" beszélve e két markert egymással összeegyeztethetetlenként ábrázolják, és az alkoholizmus bélyege által az erdő fogalmáról is leválasztanák, fogalmilag is végérvényesen gettósítva őket. Ebben a helyzetben az , osztják" fogalomban nem rejlik semmiféle politikai potenciál, így ha az őslakos kisebbség szeretné magát mégis megjeleníteni
