Oldal 416 [416]
OCR
414 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE torientált kultúrába. A másik pedig a klasszikus antropológia vitathatatlan vonzódása a távoliság és a markáns másság iránt, amely az egzotizálás hatására zárja körbe a vizsgálata tárgyát. Harmadrészt nem elhanyagolható a klasszikus orosz néprajztudomány etnoszalapú szemléletének hatása sem, amely a Szibéria-kutatások egyik legjelentősebb forrása a mai napig. Konkrétabban fogalmazva: a huszadik században lezajlott történelmi folyamatok és azok következményei lehetetlenné tették azt, hogy tanulmányomban kizárólag a vaszjugáni hantikkal foglalkozzam. Ők ugyanis vizsgálatom idején nehezen körülhatárolható, elenyésző kisebbsége voltak egy bonyolult társadalomnak. A helyi társadalom kialakulásának legfontosabb eseményei pedig a sztálini kitelepítések, megtorlások brutális negyedszázada, illetve az olajbányászoknak az ötvenes évek végén kezdődő betelepülési hulláma volt. Ahhoz tehát, hogy megérthessük a hantik helyzetét, elengedhetetlen volt e két témának a vizsgálata is. Amellett, hogy kutatásomban a Vaszjugán mentének társadalmáról átfogó rajzot kívántam adni, fontos azt is látni, hogy az itt felrajzolt kép más irányba, más helyzetekre nem általánosítható. Ugyan az elemzések közben folyamatosan törekedtem arra, hogy a vaszjugáni történéseket tágabb oroszországi, szibériai vagy éppen arktikus keretbe helyezzem, azt mindenképpen látni kell, hogy az így kapott tabló részleteiben csak itt érvényes. A vaszjugáni helyzetet az a speciális politikaföldrajzi helyzet határozta meg, hogy a régió a Tomszki megyéhez, a hajdani Narümi Határterülethez tartozott, ami gyökeresen más politikai, történeti helyzetet eredményezett, mintha a HMAO területén éltek volna. Más történelmi tapasztalatok, más jogi helyzet, ami egyedi képet eredményezett. A fentiekből következően nem tekinthető véletlennek az, hogy akár a magyar nyelvű szakirodalomban is az itt leírtaktól eltérő helyzetekről is olvashatunk. A magyar irodalomban az utóbbi évtizedekben leggyakrabban szereplő területeket, vagyis a szurguti hantik lakóhelyét, a Kazüm vagy a Szinja folyók mentét egészen máshogy érintette a kitelepítés vagy akár az olajbányászat is, és nem összevethető az itteni hantik (és a manysik) politikai potenciálja a vaszjugáni hantikéval. Más és más a kisebbségek jogállása is, mások a szerveződési lehetőségeik. A fentiek érvényességi köre tehát — minden általános oroszországi és szibériai tendencia ellenére — a Tomszki megyére, a Vaszjugán völgyére korlátozódik. Fontos még azt is látni, hogy tanulmányom annak ellenére, hogy bizonyos esetekben, például a kitelepítések leírásánál vagy az alkoholfogyasztás megértése kapcsán, kifejezetten történeti fejtegetéseket is tartalmaz, alapvetően jelenorientált. A múlt annyiban tárgya a szövegnek, amennyiben a mai helyzet megértését elősegíti. Ez a megközelítés nem egyezik a magyarországi finnugor néprajzi kutatások sajátos, gyakran ahistorikus múltorientáltságával, sokkal
