Oldal 413 [413]
OCR
À ,HANTIK” FOLYÓJA ® All Oroszország terjeszkedése idején valójában nem meghódították ezeket az eurázsiai területeket, hanem visszahódították. Egyes orosz szélsőjobboldali mozgalmak éppen ezért igényt tartanak a mai Szibériára (is), hiszen a , hüperboreális elmélet" szerint az ősi árják legyes — már a rasszizmusig sodródó — megfogalmazások szerint a , fehér emberfaj") bölcsője az eurázsiai Északon volt, ahonnan folyamatosan vándoroltak délre az eljegesedés hatására. Ez az ősi árja világ, illetve a későbbi birodalmak, mint pl. az úgynevezett , Uráli Rusz", felbecsülhetetlen kulturális értékekkel árasztották el a barbár világot. Szibéria gyarmatosítása tehát valójában az anyaterületek jogos visszafoglalása volt, az ún. őslakos népek történelme pedig csak múló epizód a szláv Szibéria történetében." Az, hogy az őslakos kisnépek emlékezetét elfedik a kulaji kultúra brandesítésével, azért is fontos lépés, mert amennyiben az ő emlékezetük komoly szerepet kapna a megye hivatalos emlékezetében, konkurensévé válhatna a megyei emlékezet másik sarokkövének, a kitelepítések emlékezetének is. Ez azonban az őslakos népek kultúrája iránt történt bármiféle nyitás ellenére sem lenne elfogadható, ismerve a kitelepítettek leszármazottainak demográfiai súlyát a megyében. Ezért is kell a mai történelem egyedüli előzményeként a kulaji kultúrát feltüntetni, elhallgatva az őslakosok történelmét. A fenti esetleírás rámutatott arra is, hogy a hajdani Szovjetunió területén, Szibériában a helyi politikának milyen lehetőségei vannak a terület brandjének kiválasztásakor. Szibériában, a tituláris nemzet korábban működő jogintézményének köszönhetően megszokott jelenség az, hogy adminisztratív egységek az ott élő őslakos népeket brandesítik, és rajtuk keresztül fogalmazzák meg regionális politikai célkitűzésüket. A Tomszki megye azonban nem egészen ezt az utat választotta. A területén élő őslakos népeket — annak ellenére, hogy kulturális, de nem politikai síkon egyre fontosabb szerepet szánnak nekik is — nem találták elég erős brandnek, egyrészt amiatt, mert elenyésző kisebbséget jelentenek csak, másrészt amiatt, mert az északról szomszédos HMAO az egyik itt élő kisebbséget már felhasználta arculatépítésre. A megye hivatalos emlékezetének egyik alappillérével, a sztálini kitelepítések mesternarratívájával ráadásul nehezen összeegyeztethető az itt élő őslakos népek hivatalos elismerése. Az általam bemutatott brandesítési törekvés arra szolgáltatott példát, hogy a brandesített régészeti kultúra hogyan járult hozzá ahhoz, hogy az őslakos népek kiszoruljanak a hivatalos emlékezetből, és a többségi társadalom legitimálja jogát az adott terület birtoklásához. A kulaji kultúra, mint a megye kitalált hagyománya, eredetileg egy értelmiségi közösség antiglobalista, alternatív gondolkodási rendszere, önironikusan nativista művészeti mozgalma volt, amely a hivatalos politika befolyása alá kerülve a megye önértelmezésének játékterületévé vált. 958 Snirelman 2011; 2015; Zaiceva 2017; 2018.
