OCR
A ,,HANTIK” FOLYÓJA ® 365 Körülbelül 25 évvel ezelőtt Jurij Szinatyekó megérkezett Müldzsinóba, és itt is maradt örökre. A vadászat és halászat sok titkát tanulta meg Valentyin Fedotovicstól. És mi, akik felkerestük őt a házában, sok érdekeset fedeztünk fel, amit ő maga készített saját kezűleg, hanti minták alapján. Ahogyan ezt az amulettet is. És megtanulta a vadász-sílécek készítését is. A találkozásaink Valentyin Fedotoviccsal tovább folytatódtak, és sokat mesélt immár a saját nemzetségéről, a Pernjanginokról is. Télen a hantik szánokkal közlekedtek. A szán talpát cirbolya- vagy erdeifenyőből készítették, az ülését erdeifenyőből, a borítását nyírkéregből, kötéseit zelnicegyökérből. A hámot az emberek a válluk alatt vetették át, a kutyák hámját az állatok nyakára kötötték, és a hám mellett zsinegek voltak, amiket a kutya melle alatt kötöttek meg: az állat a mellével húzott. Az 1941-es év. Megkezdődött a Nagy Honvédő Háború, amely kegyetlen tanítója volt hazánk minden népének, közte a hantiknak is. Csak a Kargaszoki járásból 6161 ember ment a frontra, köztük a mi Pernjanginjaink is. A Pernjanginok közül heten mentek a frontra. Hatan 1941 szeptemberében hunytak el, Fjodor Jelemjanovics 1942 májusában. Egyik Pernjangin sem tudott írni, így a rokonok egy levelet sem kaptak. Fedot Szemjonovics gyermekei egészen a hetvenes évekig semmit nem tudtak az apjukról, amikor is a hadseregparancsnokságtól értesítés érkezett, hogy eltűnt minden további hír nélkül. Egyáltalán nem igazán értették, hogy lehetséges ez. Ezen túl őket, , hantikat", akik nem tértek haza a véres harcmezőről, sosem említették meg még a Győzelem Napján sem. És a Pernjanginok hallgattak. 2003-ban, amikor helytörténeti szakkört alapítottunk, adatokat kezdtünk gyűjteni mindenkiről, aki a Nyurolkáról elment a frontra. És csak 2005-ben találtunk híradást hanti földijeinkről. Csak egy fotó van az 1911-ben született Vaszilij Szemjonovics Pernjanginról, amit féltve őriz az unokahúga. 1941 májusában Ulán Udéban szolgált. Amikor 2005. május kilencedikén megünnepeltük a Nagy Győzelem hatvanadik évfordulóját, megjelöltük a harci cselekmények, illetve az elhalálozásuk helyét, és a falu kultúrházának színpadjáról felolvastuk a Pernjanginok, Müldzsinek, Angalinok nevét, akkor lehetett csak látni a rokonaik felderülő arcát. A hála és a büszkeség könnyeivel a szemükben emlékeztek családtagjaikra. Ez a falu minden lakosát mélyen megrendítette. 2008. szeptember elsején a falunkban emléktáblát avattunk a Nagy Honvédő Háborúban elesett harcosaink-földijeink tiszteletére. Ezen olvasható a Pernjangin testvérek, az Angalinok, a Miildzsinek, Karaulovok, Igljakovok, Kucsukovok neve — mindegyikük hanti. Es itt van a kitelepítettek névsora is: Bocskarjov, Lavrusenkó, Karjagin és mások. Úgy tűnhet, hogy a Pernjanginok semmi különöset nem csináltak az életükben, halat és vadat ejtettek el, leadva azt az államnak, ám életüket is §23 Mutatják a képet a filmben.