Oldal 153 [153]
OCR
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA ® 151 egyik, sem másik. Apám fogta az egyik párt, és elment. A medve lapockáját az egészet odaadták, és szalonnát, medvezsírt is, úgy emlékszem. Az anyám a házunkban volt. Ott náluk pedig volt egy vaskályha, és az anyámnak egy kicsi csészében főzte laz apal a medvehúst. A medvehús hamar megfő. És még medvezsírt is tett bele. Anyám később mesélte, hogy apám a karjaiban vitte oda, és laz osztják házában] megetette vele azt a szalonnát, és először úgy elgyengült tőle. Végül az anyám ettől jobban és jobban lett, és... — Megygyógyult? — Túlélte." Ha valaki folyamatosan jó cserét tudott folytatni az , osztjákokkal", akkor a kölcsönös előnyök érvényesítésével hosszú távú életstratégiát is ki tudott dolgozni, biztosítani tudta helyét az adott falu közösségében: , Ozernojéban csak egy orosz család volt. A férfi Kolcsak katonája volt... Volt két gépük: szeparátor és varrógép. Nem volt gyerekük, a háziasszony, amikor megjöttek, ezeknek az osztjákoknak hol ezt, hol azt varrt, mert nekik nem volt gépük... Nekik pedig tehenük volt. Ezen la szeparátoron] átdolgozták, tejszínhabot kaptak. És persze ezzel kerestek is. Aztán készülődtek, és mondták, hogy akarsz-e házat építeni. És azok nekiálltak, fát vágtak, és házat építettek neki. Ott csak vadászatból lehet megélni. Megtanították, hogy hogyan kell vadászni. Ez egy ilyen nép a kapcsolatokat tekintve. És aztán barátkoztak, barátságban kezdtek élni." A kitelepítettekkel való kapcsolatot az , osztjákok" egyértelműen önzetlen segítségre épülő viszonyként élték meg. Ám a segítség kényszere komoly terhet is jelentett a számukra, alapvetően nehezítette meg az életüket. Komoly probléma volt az is, hogy ugyanannyi természeti erőforráson most sokkal több embernek kellett osztoznia. Ha konfliktusok nem is lettek emiatt, a beszélgetéseikben, vitáikban időnként mégis tematizálódott az, hogy életmód-modelljeik tulajdonképpen konfliktusban állnak egymással, konkurensei egymásnak. Egy orosz ismerősöm emlékezett így vissza minderre: , Mentünk Tamarával az osztjákokhoz bogyókért. És mit gondol, mit mondott! sÉn a te krumplidat nem szedem ki a földből, te minek akarod összegyűjteni az en bogyöimat!«” Ez a probléma egy 1933-as jelentésben is megfogalmazódott, ahol arról írnak, hogy a Vaszjugánon 14 őslakos település mellett 114 települése van a kitelepítetteknek, akik használják azokat a földterületeket és vízfolyásokat is, amelyek a helyiek folyamatos használatában voltak. A szöveg szerint a helyi, megyei adminisztratív szervek folyamatos panasza és felszólítása ellenére a SZIBLAG központja nem intézkedik abban, hogy a száműzötteket kiköltöztesse a kérdéses területekről. Volt olyan , osztják" is, aki egyenesen elmenekült a folyamatos segítségkérések elől. A kitelepítettek kiszolgáltatottsága, nincstelensége gyakran 388 Kulemzin 1996: 241.
